Nem kell pánikba esnie és hirtelen döntést hoznia a kezelés jellegéről annak, akiről kiderül, hogy lokalizált prosztatarákja van, mert az esetek többségében van idő gondosan megfontolni, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat egy-egy kezelési mód – mondta Freddie Hamdy, az Oxfordi Egyetem kutatója. A tanulmány vezető szerzője hozzátette, hogy bizonyos – ritkább – esetekben, amikor a betegség már előrehaladottabb stádiumban van, vagy ha a páciens magas kockázati csoportba tartozik, akkor elkerülhetetlen a sürgős kezelés. A New England Journal of Medicine című szaklapban megjelent eredményeket az Európai Urológiai Társaság múlt szombati milánói konferenciáján ismertették a kutatás szerzői.
Műtét, sugárkezelés vagy kontroll
A brit kutatás során több mint 1600, kizárólag a prosztatára korlátozódó daganatos elváltozással diagnosztizált férfi esetét követték nyomon, akiket véletlenszerűen osztottak be sugárterápiás kezelésre, műtétre, valamint rendszeres kontrollvizsgálatokra. A kutatást 1999-ben kezdték, és 15 évvel később arra a megállapításra jutottak, hogy a kontrollvizsgálatos csoportban az esetek 9,4 százalékában, a műtéten átesettek 4,7 százalékában és a sugárterápiás csoport 5 százalékában terjedt tovább a rákos elváltozás. Elhalálozást a betegség miatt a kontrollvizsgálatos csoport 3,1 százalékánál, a műtétes csoport 2,2 százalékánál és a sugárterápiás csoport 2,9 százalékánál jegyeztek fel, ami statisztikailag nem szignifikáns különbség.
A kutatók kiemelték, hogy manapság már sokkal hatékonyabb eszközökkel tudják monitorozni a prosztatarák esetleges változását, mint amikor a vizsgálatot elkezdték. Jelenleg egyre pontosabb képet adó MRI-vizsgálatok és genetikai tesztek eredményeire támaszkodva tudnak döntést hozni a szükséges kezelésekről. A kutatók a vizsgálat során azt látták, hogy a három különböző megközelítéssel tíz év elteltével eltérő volt a rák továbbterjedésének üteme, és ez alapján arra számítottak, hogy 15 év múlva ez a különbség már észlelhető lesz a túlélési arányokban is, de végül nem ez történt. Az elváltozás terjedése tehát önmagában nem jelzi előre azt, hogy a prosztatarák a páciens halálát is okozza.
