Világszerte minden hatodik halálesetért rosszindulatú daganatos megbetegedések a felelősek, így tehát kijelenthetjük, hogy napjainkban a rák egyike a vezető halálokoknak. A sikeres gyógyításhoz kulcsfontosságú a betegség korai felismerése, a meglévő szűrési módszerek azonban sok esetben invazív eljárások, vagy költségeik miatt sokak számára elérhetetlenek. Mint azonban azt a Scientific American írja, egy friss tanulmány szerint viszonylag gyorsan be lehet tanítani hangyákat arra, hogy detektálják a rákos elváltozásokat. Mindez egy széles körben alkalmazható, olcsó megoldást kínálna a rákszűrésre, illetve a korai diagnosztizálásra.
Egy kis cukor a rák vegyületeit is vonzóvá teszi
Baptiste Piqueret, a párizsi Sorbonne Egyetem etológusa és munkatársai korábban felfedezték, hogy a kormos rabszolgahangyák (Formica fusca) egyedei képesek különbséget tenni rákos és egészséges emberi sejtek között. Legújabb kísérletükben ugyanakkor tettek egy még nagyobb lépést. A kutatócsoport először úgynevezett xenografting keretében emberi mellrákos tumorokat ültetett egerek szervezetébe, hagyva, hogy a daganatok ott fejlődjenek tovább. Ezután vizeletmintákat gyűjtöttek az állatoktól, akárcsak néhány egészséges fajtársuktól. A rákhordozó egerektől vett minták elé egy csepp cukros vizet cseppentettek, majd odaengedték a hangyákat, amelyekben a cukornak köszönhetően jutalmazó reflex alakult ki a beteg rágcsálók vizeletének szagával párosítva. Később immáron cukros víz nélkül is mintegy 20 százalékkal több időt töltöttek e minták közelében a rovarok, mint az egészséges egerek vizelete mellett.
A titok nyitja, hogy a rákos tumorok különféle illékony szerves vegyületeket (VOC) bocsátanak ki, amelyek aztán az olyan testnedvekben is gyakran megjelennek, mint az izzadság, a vizelet és a kilélegzett vízpára. A hangyák szaglása elég érzékeny ahhoz, hogy beazonosítsa ezeket a vegyületeket. Ami pedig az ízeltlábúak betanítását illeti, a kísérletben alig három alkalom tréninget követően kialakult bennük, hogy pozitív tulajdonságot társítsanak a kutatók által cukros vízzel kombinált szagmintához. Ezzel szemben például kutyákat mintegy fél évig kellene képezni hasonló célokra. Maga Piqueret is bevallotta, hogy kollégáival sem számítottak ennyire gyors eredményekre.
Nem fognak hangyákat ereszteni a páciensekre
Mindazonáltal egyelőre mindenkit nyugalomra int a szakember, mert bár a kísérlet kétségkívül biztató tanulságokkal szolgált, azért még távoli, hogy a mindennapi klinikai gyakorlatban is megjelenjenek a hangyák. A mostani vizsgálatban erősen kontrollált laboratóriumi környezetben, illetve egerekkel zajlottak a tesztek. A való életben a páciensek számos jellemzője befolyásolhatja az eredményeket, beleértve akár a korukat, nemüket és étrendjüket egyaránt. Nem mellesleg az egerekbe beültetett tumorok is viszonylag nagy kiterjedésűek voltak, miközben a végső cél éppen a minél koraibb felismerés lenne.
Így tehát folytatódnak a kutatások, Piqueret azonban nyugalomra inti azokat is, akik esetleg attól tartanak, hogy a jövőben el kell esetleg tűrniük, hogy hangyák mászkáljanak a bőrükön egy-egy rákszűrés alkalmával. Ha ugyanis egyszer valóban sikerül az orvostudomány szolgálatába állítani ezeket az apró állatokat, akkor is csak a betegektől vett vizeletmintákkal kerülnek majd kontaktusba egy elkülönített laboratóriumban. A mostani tanulmány a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban jelent meg.
