"Gyakorló ápoló és katonafeleség vagyok, és negyedik stádiumú áttétes mellrákkal élek. Bár nem hagyom, hogy a diagnózis, a betegség határozzon meg, úgy döntöttem, megosztom a történetemet a nyilvánossággal. Remélem, ezzel legalább egyvalakinek az életét megmenthetem" - mondja Shonte, aki az Insider újságírójának mesélte el, min ment/megy keresztül.
Túl fiatal a rákhoz?
Shonte mindössze 25 éves volt, amikor észlelte magán az első, mellrákra utaló tünetet: váladékozni kezdett a mellbimbója. Mivel ápolóként dolgozik, pontosan tudta, hogy ez nem normális. Az orvosok viszont megnyugtatták: túl fiatal ahhoz, hogy mellrákja legyen. Akkor menjen majd vissza, ha véres váladék ürül a mellbimbójából, tanácsolták neki.
Bár a következő hat évben tünetei egyre csak súlyosbodtak - komoly fájdalmai voltak, amikor menstruált, és a mellbimbójából is egyre több váladék ürült - az orvosok vagy nem akarták kezelni, vagy késleltették a terápiát. Végül tejcsatorna-tágulattal diagnosztizálták, de azt mondták neki, nincs ok aggodalomra. Később ciszták jelentek meg Shonte melleiben. "Az egyik kifejezetten nagy volt, így be akartam jelentkezni mammográfiára, az orvosok azonban továbbra is kitartottak amellett, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy rákos legyek. Úgy gondolták, csak jóindulatú elváltozásról van szó" - mondta el.
"Csak hegszövet"
Az orvosok egyébként végül megműtötték Shontét, de csak azért, hogy eltávolítsák a kitágult tejcsatornát - és bár a beavatkozás közben akár biopsziát is vehettek volna a cisztából, mégsem tették meg. A következő közel egy évben Shonténak nagyon erős fájdalmakat okozott a ciszta, így ismét orvoshoz fordult. Ugyanazt mondták neki, amit eddig: nincs miért aggódnia. Az egyik szakember szájából az is elhangzott, hogy ez "csak hegszövet".
"Ez alatt az idő alatt a férjem a hadseregben szolgált. Alaszkában, Georgiában és Washington államban is voltam orvosnál - nem arról volt szó tehát, hogy csak egy szakember nem vette észre a jeleket. Sajnos nagyon sokan mulasztottak. Hat év után a szülővárosomba, Washingtonba költöztünk, és végül itt, a Walter Reed Nemzeti Orvosi Központban diagnosztizáltak" - emlékszik vissza Shonte, akin egymás után végezték el azokat a vizsgálatokat - MRI, mammomgráfia , ultrahang, biopszia -, amelyekért évek óta könyörgött.
A vizsgálati eredmények igazolták, hogy mellrákja van, ráadásul 4. stádiumú: a daganat ugyanis ekkorra már áttéteket képzett a bordáiban, a gerincén, a csípőjén és a tüdején is. "Megkérdeztem az orvosomat, szerinte mindent megtettem-e magamért, amit kellett. Figyeltem a testem jelzéseire, és ha aggodalomra okot adó tünetet észleltem, elmentem orvoshoz, és kértem, vizsgáljanak meg. Elég volt-e mindez? Az orvosom azt mondta, mindent jól csináltam, egyszerűen csak átcsúsztam a rendszer résein."
Hogy pontosan mi az oka az "átcsúszásnak", azt Shonte nem tudja, és már nem is szeretne vele foglalkozni. Mint hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy hallgassunk a testünkre, és hogy kiálljunk magunkért. Ha kell, kérjünk segítséget a leletek, a diagnózis megértéséhez, az orvosokkal való konzultációhoz. Az is hasznos, ha ilyenkor jegyzetelünk, vagy hangfelvételt készítünk, hogy később, amikor jobb lelkiállapotban leszünk, vissza tudjuk olvasni/hallgatni az elhangzottakat.
"Tudom, hogy egy nap valószínűleg elvisz majd a betegség. De addig is igyekszem minél többet beszélni a témáról. Így talán van esély arra, hogy csökkenjen azoknak a száma, akik mellrákban halnak meg" - mondta el Shonte.
