Azzal, hogy mi a cukorbetegség, az emberek többsége tisztában van, hisz majdnem mindenki családjában, környezetében él ilyen beteg. Az már kevéssé közismert, kik és miért tartoznak az 1-es, kik a cukorbetegség késői szövődményei kialakulnak.
A cukros vese története
Orvosi közlések már a XVIII. században említést tesznek a diabétesz mellett fellépő vesebajról. A hivatalos, orvosi neve latinul nephropathia diabetica, magyarosabban diabéteszes nefropátia. Első leírója 1794-ben Contunnius volt. A cukorbetegség során a vesebetegségre először az albuminuria utal. Ez nem más mint egy speciális fehérje, az albumin vizelettel történő ürítése. Később magas vérnyomás alakul ki, és a veseműködés fokozatos romlása következik be. A cukorbetegeknél több évtizedes fennállás után 30-40 százalékban alakulnak ki vesetünetek.
Miért pont a vese?
A diabéteszes vesekárosodás jelentőségét jelzi, hogy napjainkban a fejlett társadalmakban ez az egyik leggyakoribb oka a végstádiumú veseelégtelenségnek. A magas vércukorszint a veséket, a szem ideghártyáját, illetve a szemlencsét jobban károsítja, mint egyéb szerveinket. Míg a legtöbb emberi szövet-sejtféleség cukorfelvétele inzulintól függő, a fenti szerveknél ez az inzulin által nem szabályozott, csak a vér glükóz-szintjétől függő folyamat. A magas szöveti cukorkoncentráció bonyolult és még csak részleteiben ismert biokémiai folyamatokon keresztül alakítja át ezen szervek szerkezetét, és így működésüket jelentősen befolyásolja.
A vese legkisebb működési egységei a glomerulusok jellegzetes szövettani átalakulása végső soron veseelégtelenséget okozhat. Elsődlegesen a glomerulusokat - tehát a legkisebb szűrő egységeket - ellátó kis erek károsodnak. Természetesen ez egy hosszú folyamat végeredménye, melynek lefolyását szerencsére jelentősen, és egyre nagyobb sikerrel tudja az orvos és főleg a beteg megfelelő életvitellel befolyásolni. A diabéteszes cukoranyagcsere és közvetve a kezelés, a gondozás egyik objektív mérője a HbA1c (hemoglobin a1c) szint a vérben. Jól beállított cukoranyag-cseréjűnek tarható az a páciens, akinél ez a HbA1c-érték 7 százalékos. Ilyen értékű, válogatott betegeknél a nefropátia valószínűsége a korábban említett 30-40 százalékhoz képest már csak 9 százalék.
A veseszövődmény is örökletes
A genetikai tényezők is szerepet játszanak abban, hogy melyik diabéteszesnél alakul ki, és milyen gyorsan romló a veseszövődmény. A pima indiánoknál, akiknél különösen gyakori a cukorbetegség, megvizsgálták és bizonyították, hogy valóban van örökletes tényezője a cukorbeteg vese kialakulásának. A diabéteszes, de nem nefropátiás - tehát nem vesebeteg - pima indián szülőknél a vesebetegség esélye a cukorbeteg utódnál 14 százalékos, ha a szülők egyike vesebeteg, akkor 22,9 százalékos, ha pedig mindkét szülő érintett, akkor a rizikó 45,9 százalékos. Ugyancsak genetikai hajlamra utal az a tény is, hogy a cukorbeteg férfiaknál közel ötször olyan gyakori a veseszövődmény.
Lassan romló kiválasztás
A klinikai tünetek alapján több stádium különíthető el. Kezdetben a vese kóros állapota nem okoz érezhető tüneteket, csak vizsgálatokkal mutatható ki. Ebben a legfontosabb szűrővizsgálat, amit minden diabéteszesnél rendszeresen, rutinszerűen néznek, a vizelet albuminszintjének mérése. Ez a vizeletben kis mennyiségben normálisan is jelenlevő fehérje viszonylag pontosan jelzi a vesebetegség előrehaladottságát, míg napi 30 milligramm alatt ez normális, 30 és 300 milligramm/nap ürítésnél enyhe, közepes, 300 milligramm felett már súlyos a vesekárosodásról beszélhetünk. Természetesen a nagyobb mennyiségű albuminürítéshez már társulnak egyéb tünetek is. Először a vérnyomás kezd emelkedni, majd a romló vesefunkciók miatt megjelennek a krónikus veseelégtelenség jelei is, ilyen esetekben minél előbb fel kell készülni a legoptimálisabb vesepótló-, illetve művese-kezelésre.
A folyamat szinte megállíthatatlan, viszont megfelelő kezeléssel, életvitellel jelentősen lassítható. Az orvos legfontosabb feladata az optimális és viszonylag egyenletes vércukorszint elérése az 1-es típusú betegeknél inzulinnal és diétával, a 2-es típusú diabéteszeseknél diétával, gyógyszerrel és/vagy inzulinnal. Ehhez egyre korszerűbb inzulinadagolók, inzulinkészítmények, valamint antidiabetikumok - 2-es típusú diabétesz kezelésére használt gyógyszerek állnak a rendelkezésre. A fehérjeürítést és a magas vérnyomást is mérsékelheti a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy csoportja, az ACE-, azaz angiotenzin-konvertáló enzim gátló orvosságok.
Kétszeres diéta
A diéta szerepét diabéteszeseknél nem lehet kellően hangsúlyozni. Nemcsak a cukoranyagcsere szabályozható megfelelő étkezéssel. Az alacsony só fogyasztás vérnyomáscsökkentő hatású. A fehérjeürítés negatív hatásai, a glomerulus-károsodás lassítható fehérjeszegény étrenddel, alacsony foszforbevitellel. A javasolt fehérjefogyasztás testtömeg-kilogrammonként és naponta 0,8 gramm.
Ennél jelentősen kisebb fehérjebevitel már káros is lehet hosszútávon, hiszen az alapvető életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen aminosavakból (fehérjéket felépítő egységek) hiány alakulhat ki. A túlzott zsírfogyasztás, úgymint a triglicerid és a koleszterin bizonyítottan gyorsítja vesebetegség progresszióját. A dohányzás különösen kerülendő, a veseerekre bizonyítottan negatív hatású a nikotin. A mértékkel naponta maximum 1-2 dl mennyiségben megivott minőségi vörösbor fogyasztása jó hatású lehet, egyéb alkohol azonban kerülendő.
Mikor szükséges művese-kezelés?
Nem diabéteszes, veseelégtelen betegekhez képest jelentősen előbb kell kezdeni a vesepótló kezeléseket diabéteszes nefropátia esetén. A sok szempontból jóval szabadabb életet biztosító CAPD (azaz hashártyán keresztül történő művese-kezelés) a rendszeres, de otthoni hasűri folyadékcserével pótolja a veseműködést. Ha valakinél ez a lehetőség nem jön szóba, akkor a hemodialízis, azaz a rendszeresen kórházban heti 2-3 alkalommal több órán át végzett művese-kezelés tarja fenn szervezet ion- és folyadék-egyensúlyát, méregmentesített állapotát. A diabéteszes veseelégtelenség során végzett vesetranszplantációval érhető el jelentős javulás.
Egyre több esetben tudják elvégezni hazánkban is a vese és a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek közös átültetését. Sikeres esetben nem csak a veseelégtelenség gyógyul, hanem a korábban inzulinra szoruló beteg elhagyhatja a rendszeres terápiát. Ennek az ára az élethosszig szedendő immunszuppresszív kezelés, ami megakadályozza az idegen szervek kilökődését. Ilyen szerek szedése mellett a fertőzésveszély jelentősen megnő. A jövőben a transzplantáció és az immunkezelés kockázatának csökkentésével talán megoldható a diabétesz teljes gyógyítása, megelőzve minden késői, az életminőséget jelentősen rontó szövődményt, köztük a nefropátiát is.
Legjobban: