A cukorbetegség a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, amely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. A 2-es típusú diabétesz gyakran alig észrevehető tüneteket okoz, ezért nem ritka, hogy csupán a kialakulását követően több évvel később diagnosztizálják valamely szövődmény kapcsán, mint amilyen például a visszatérő bőrgombásodás, a nehezen gyógyuló sebek, egyes neuropátiás panaszok, súlyosabb esetben a szívinfarktus vagy az agyvérzés.
Fontos a veszélyeztetettek szűrése
Ennek elkerülése érdekében ajánlott a megfelelő szűréseken való részvétel, különösen azon 45 év felettiek számára, akiknek a családjában már előfordult a betegség. Szintén veszélyeztetettek a túlsúlyos emberek, a magas vérnyomással és vérzsírszinttel rendelkezők, a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, továbbá akiknél korábban terhességi cukorbetegséget diagnosztizáltak, valamint a nagy, 4 kilogrammos testsúly feletti magzatot szülő nők.
Egyes gyakori, a cukorbetegségre jellemző tünetek jelentkezése esetén ugyancsak indokolt a szűrés. E panaszok között említhetjük egyebek mellett a fokozott szomjúságérzetet, gyakori vizelést, fogyást, szájszárazságot, fáradékonyságot, infekcióra való hajlamot és homályos látást.
A lehetséges vizsgálatok
A veszélyeztetett, de tünetmentes személyek szűréséhez legalább két különböző időpontban szükséges a vércukor meghatározása éhgyomorra, vagy kérdőíves előszűrést követően egy terheléses vércukorvizsgálat elvégzése.
A nemzetközi gyakorlatban általánosan bevett módszer a glikohemoglobin ( HbA1c ) szintjének meghatározása. Ennek során azt mérik, hogy a vért vörösre festő hemoglobin mekkora arányához köt glükóz. A 6,5 százalék feletti érték mellett már kimondható a diagnózis. Mindemellett ez a módszer hazánkban még nem terjedt el igazán, így továbbra is a terheléses vizsgálat a legjobb elérhető eljárás idehaza.
