Egyre több gyerek érdeklődik a bőrápolási termékek iránt. 8 évesek is erről szóló tartalmakat fogyasztanak, és kollagéntartalmú termékekkel küzdenek a nem létező ráncaik ellen. Ezt a jelenséget egy új fogalommal, a kozmetikorexia kifejezéssel írják le: ez a hibátlan bőr iránti megszállott érdeklődést vagy fixációt jelenti. Márciusban két olasz kutató publikált egy tanulmányt – felnőtt bőrgyógyászati páciensek vizsgálata alapján –, amely szerint a kozmetikorexia akár klinikailag is releváns mentális zavarnak tekinthető. A szerzők szerint a jelenség további megértést, nyomon követést, kutatást és adott esetben kezelést is igényelhet.
Kozmetikumok használata gyermekkorban
A tanulmány társszerzője, Giovanni Damiani egyetemi docens, a Milánói Egyetem bőrgyógyásza és kutatója saját praxisában is aggasztó tendenciákat figyelt meg: egyre több nyolc és tizennégy év közötti páciensnél jelentkezett irritatív vagy allergiás kontakt dermatitisz az arcon. „Mindannyian hasonló kozmetikumokat használtak” – mondja Damiani, köztük olyan kémiai hámlasztókat, mint az alfa-hidroxisavak vagy a retinoidok, orvosi javaslat nélkül.
A bőrproblémák mellett a viselkedésük is árulkodó volt. Például nem voltak hajlandók kilépni az utcára smink nélkül. Túlzásba vitték a kozmetikumok használatát, folyamatosan szépségápolással kapcsolatos videókat néztek, és idővel minden más érdeklődési körük háttérbe szorult. Damiani később Alberto Stefanával, a római Nemzeti Egészségügyi Intézet klinikai pszichológusával kezdett együtt dolgozni a jelenség vizsgálatán.
„A fogalom önmagában is érdekes, de ami igazán foglalkoztat bennünket, az az, hogy a kozmetikorexia jelenthet-e kockázati tényezőt a pubertás előtt álló gyerekeknél a testképzavar kialakulásában” – mondja Damiani a The Guardiannek. „Másrészt arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a túlzott és túl korai kozmetikumhasználat hozzájárulhat-e ahhoz, hogy gyakoribbá váljanak a kontakt dermatitiszes bőrproblémák.”
A külső megszállottjai
Hasonló tendenciákról számol be Grace Collinson is, aki az ausztrál Butterfly Foundation – evészavarokkal és testképhez kapcsolódó problémákkal foglalkozó civil szervezet – klinikai programmenedzsere. Elmondása szerint egyre több páciensnél tapasztalható „a külső miatti szorongás, különösen a fiatalok körében”. Ide tartozik a bőr megfigyelése, a vélt tökéletlenségek miatti aggodalom, valamint az erős késztetés a „hibátlan” megjelenés elérésére.
Mindez ráadásul párhuzamosan zajlik a magas önkritikával – gyakran a közösségi média használatához kapcsolódva. Ezen kívül jellemző még az olyan az ismétlődő szokások megjelenése, mint a külső kényszeres ellenőrzése a tükörben, vagy a bőr piszkálása, valamint a szorongás, az alacsony önértékelés és az evészavarok.
Bár a kozmetikorexia nem széles körben használt, és klinikailag sem hivatalosan meghatározott fogalom, tehát jelenleg nem számít önálló mentális zavarnak, az ehhez hasonló új kifejezések mégis hasznosak lehetnek – mondja Collinson.
„Egy ilyen állapot felismerése jobb kezelési lehetőségekhez vezethetne” – véli Damiani, aki hozzáteszi: bár a legnagyobb kockázatnak a kiskamaszok és tinédzserek vannak kitéve, a kozmetikorexia „bármely életkorban megjelenhet”.
Collinson szerint sokaknak már az is segítséget jelenthet, ha létezik egy szó, amely pontosan leírja a saját tapasztalataikat. Ugyanakkor az efféle, nem klinikai eredetű címkéknek megvan az árnyoldaluk is. Az ehhez hasonló kifejezések akaratlanul is kórképpé emelhetnek olyan viselkedésformákat, amelyek bár problémásak, nem felelnek meg egy mentális betegség diagnosztikus kritériumainak. Másrészt viszont fennáll annak a veszélye is, hogy elhomályosítják vagy relativizálják az olyan súlyos állapotok jelentőségét, mint a testképzavar.
Jasmine Fardouly, a Sydney-i Egyetem pszichológiai karának docense szerint az új, „medikalizált” kifejezések gyakran inkább zavart keltenek, különösen akkor, ha a leírt tünetek más, már ismert rendellenességekkel átfedést mutatnak. „Ha például a testképzavart nézzük, ott is jellemző a túlzott aggodalom, különösen az arc egyes területei miatt, és ez a probléma kifejezetten gyakori a tinédzserek és a fiatalabb korosztály körében” – mondja.
Fardouly, aki a közösségi média testképre és mentális egészségre gyakorolt hatásait kutatja fiataloknál, arra is rámutat: testképpel kapcsolatos aggodalmakról már egészen kisgyermekek is beszámolnak. „Akár hatéves gyerekeknél is megjelenhetnek ezek az aggodalmak” – teszi hozzá.
A közösségi média hatása
Collinson szerint a probléma legalább annyira társadalmi jelenség, mint egyéni kérdés.
Az influenszermarketing térnyerése, a célzott hirdetések és az egyre összetettebb bőrápolási rutinok – még a nagyon fiatal kamaszok körében is – olyan közeget teremtettek, ahol a vélt hibák egyszerre felnagyítódnak és pénzzé válnak. A fiatalok nemcsak azt tanulják meg, hogy féljenek az öregedéstől vagy a tökéletlen bőrtől még azelőtt, hogy ezek egyáltalán megjelennének, hanem azt az üzenetet is megkapják: tökéletesnek kell lenniük ahhoz, hogy elfogadják őket – vagy meg kell vásárolniuk azokat a drága termékeket, amelyek ezt ígérik.
Fardouly hangsúlyozza: nem mindenkinél beszélhetünk kozmetikorexiáról vagy testképzavarról pusztán azért, mert elégedetlen a külsejével. „Tudjuk, hogy a fiatalok több mint fele nem érzi jól magát a megjelenésével kapcsolatban, és akár 90 százalékuknak is van valamilyen szintű aggodalma ezzel összefüggésben. Bizonyos mértékig tehát teljesen ‘normális’, ha valaki elégedetlen a külsejével” – mondja. „Amikor azonban ez az elégedetlenség túlzottá válik, akkor különösen fontossá válik, hogy az érintettek segítséget kérjenek.”
Nem új a probléma
Az olyan képi tartalmak, amelyek a szépségideálokra helyezik a hangsúlyt, vagy a külső megjelenést egyre szorosabban kötik az önértékeléshez, Fardouly szerint „függetlenül attól, milyen trendhez kapcsolódnak, általában káros hatásúak”. Ezek olyan ideálokat közvetítenek, amelyek a legtöbb ember számára elérhetetlenek, és ha valaki ezeket belső mérceként sajátítja el, az komoly kockázati tényezővé válhat a testképpel kapcsolatos problémák kialakulásában.
Deshan Sebaratnam, az Új-Dél-walesi Egyetem bőrgyógyásza és docense szerint a testképzavar bárkinél kialakulhat. „Férfiakat és nőket egyaránt érinthet, és nagyon különböző formákban jelentkezhet. Valószínűleg mindannyiunknak vannak olyan testrészei, amelyeken szívesen változtatnánk, de amikor ez már megszállottsággá válik, és a mindennapi működést is befolyásolja, akkor beszélhetünk testképzavarról.”
Sebaratnam szerint a kozmetikorexia kifejezés „egy régi probléma új mutációja”. Úgy véli, inkább „a testképzavar popkulturális elnevezéséről” van szó, amellyel ő maga is gyakran találkozik a munkája során. „Rendkívül nehéz éles határt húzni aközött, hogy mi fér bele az emberi hiúság természetes körébe, és mikortól beszélünk valódi problémáról” – fogalmaz.
Mint mondja, sokan az interneten látottak alapján alakítják ki az elvárásaikat, anélkül hogy figyelembe vennék: a képek mögött sokszor teljes smink, profi frizura, szűrők, mesterséges intelligencia vagy éppen Photoshop áll. „Ezek a technikák korábban is léteztek, de úgy tűnik, ma már sokkal nagyobb lendületet kaptak.”
Az olasz kutatók jelenleg további három orvosi vizsgálatot végeznek a cosmeticorexia jobb megértése érdekében. Az első tanulmány egyik fontos megállapítása – mondja Damiani –, hogy az érintettek körében feltűnően erős volt a közösségi médiától való függés. „Az első és legfontosabb célunk egyelőre az, hogy egyszerűen megértsük magát a jelenséget” – fogalmaz.
