A vérnyomásemelkedéssel járó megbetegedések az utolsó évtizedekben rendkívül gyakorivá váltak minden civilizált országban. Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos eredetű magasvérnyomás-betegséget.
Az elsődleges eredetű, primér magas vérnyomásban a vérnyomásemelkedéssel járó tünetek a betegség fontos, vezető tünetei, és más előidéző betegséget nem lehet kimutatni.
A másodlagos, szekundér magas vérnyomásos betegségekben ezzel ellentétben (a vérnyomásemelkedés csupán valamely más betegség, vesebajok, érbetegségek) egyik jele vagy következménye. A megkülönböztetés gyakorlati fontossága kétségtelen, mert a másodlagos eredetű magas vérnyomások esetén természetesen az előidéző betegséget igyekszünk idejében felismerni és gyógyítani.
Ismeretes, hogy a heveny és idült vesegyulladásban (nefritisz), valamint a vesék ún. zsugorodó folyamataiban magas vérnyomás található. Évtizedekkel ezelőtt azt tartották, hogy végeredményben minden állandósult magas vérnyomás esetében biztosan a vese és a veseerek megbetegedése áll fenn, és ez vezet a vérnyomásemelkedés tartóssá válásához. A vizsgálatok arra mutatnak, hogy nemcsak a kétoldali diffúz vesebetegségek, hanem az egyoldali vesemedencegyulladásra vezető megbetegedések is tartós vérnyomásemelkedést okozhatnak. Különösen rosszindulatú a veseereknek az a betegsége, amelyben a glomerulus (érgomolyag)-erein alakul ki súlyos gyulladás. Ilyenkor a veseműködés gyors rosszabbodása lép fel. Nagy vérnyomásemelkedéssel járhat a vese állományának kiterjedt pusztulása révén kialakult veseelégtelenség a polycystás (tömlő alakú tágulatokkal) vesebetegség szövődményeként. Számos olyan, magas vérnyomással járó betegség van, amelyben a betegség első szakában nehezen ismerhető fel a vese oki szerepe. Igen nagy nehézséget okozhat a fejlődési rendellenességek felismerése is.
Nagyon lényeges, hogy vesebetegséggel való kapcsolatra kell gondolnunk minden olyan magas vérnyomás esetén, mely gyermekeknél vagy fiatal embereknél észlelhető, valamint láz, véres vagy habos jellegű vizelet és deréktáji fájdalom, gyakori torok- és fejfájás, valamint fájdalomcsillapítók tartós szedése esetében.
Ezekben az esetekben mindig gondos szakvizsgálat, szakkonzíliumok (szemészet, gégészet, urológia), és a lehetséges fertőzési gócok irányában történő laboratóriumi és eszközös vizsgálatok elvégzésére van szükség. A vesebetegség talaján kialakult magas vérnyomás az időben elkezdett kombinált gyógyszeres kezelés és az egyénre megszabott diétás megszorítás mellett általában jól kezelhető, és csak az alapbetegség rosszabbodása esetén jön szóba művesekezelés, valamint a vese műtéti eltávolítása.
