Pulzus: mit érdemes tudni róla?

A pulzusunkat olyan helyen tudjuk a legkönnyebben megtalálni, ahol az erek (artériák) a bőr felszínéhez közel haladnak el. Ilyen például a csukló vagy a nyak oldalsó része.

Helyezzük két ujjunkat a csuklónk belső felére és enyhén nyomjuk rá, míg meg nem érezzük az egyenletes "dobolást": A nyakon az oldalsó részre tegyük a két ujjunkat, a puha, könnyen betapintható részre. Itt is csak enyhe nyomást alkalmazzunk. Egyéb helyeken is megpróbálhatjuk megkeresni a pulzust: a térdhajlatban, a fülcimpa mögött, a könyökhajlatban, a halántéknál vagy az ágyéknál.

Ha másnál szeretnénk ellenőrizni a pulzust, a legegyszerűbben a csuklón tudjuk azt megtenni. Kérjük meg a másikat, hogy üljön (hátratámaszkodva, a lábait a talajon pihentetve) vagy feküdjön le. A karját nyújtsa ki felénk tenyérrel felfelé (vagy óvatosan húzzuk magunk felé a karját), így tökéletesen ki tudjuk tapintani a csuklón az artériát.

A pulzusunkat nem kell egy egész percen keresztül számolni, megfelelő az is, ha fél percig számoljuk a szívverésünket, majd a kapott számot megduplázzuk (de ugyanolyan jól működik, ha húsz másodpercig számolunk, majd megszorozzuk hárommal).

Milyen a normális pulzus?

A 18 éven felüli, egészséges emberek esetében a percenkénti 60 és 100 közötti szívverés normálisnak tekinthető. Az edzett emberek esetében a pulzus alacsonyabb, mint egy azonos életkorú és nemű, de edzetlen társuk esetén. Egyes olimpikonok pulzusa mindössze 40 percenkét - a rekorder egy kerékpárversenyző, Miguel Indurain, akinek alig 28-at vert a szíve percenként.

A normális pulzus szabályos, mind ritmusában, mind erejében. A szabálytalan, ugráló pulzus többféle betegség tünete lehet, ezért mindenképpen érdemes odafigyelni erre. A szabályos, de egyedi mintázatot mutató pulzus pedig a szakemberek számára fontos és gyors diagnosztikai eszköz lehet.