Az aranyérbetegséget nem szabad elbagatellizálni. Sokan hajlamosak erre, hiszen a kór sokáig, akár évekig is tünetmentes lehet, vagy csak enyhe panaszokat okoz. Ráadásul rendkívül kínos beszélni róla, így sokan halogatják, hogy orvoshoz forduljanak a problémájukkal. Ha azonban nem vesszük komolyan, súlyos szövődmények is kialakulhatnak az aranyér következményeként. Ezért a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a legjobb, ha megelőzzük a kialakulását.
Hogyan ismerhetjük fel az aranyeret?
A betegek legtöbbször ijesztő vérzést tapasztalnak, amelyet a toalettpapíron vagy a vécécsészébe csöppenve vesznek észre székelés után. Ezen kívül arról számolnak be, hogy kellemetlen nyomást, illetve égő fájdalmat érzékelnek végbéltájékon, amit furcsa váladékozás, nedvedzés is kísérhet. Az sem ritka, hogy a nyálkahártya irritációja miatt viszkető érzésre panaszkodnak. Tapintással nem mindig ismerhető fel az aranyér, előrehaladott állapotban azonban a csomók már a végbélnyíláson kívül is megjelennek, ilyenkor könnyen és gyorsan felállítható a diagnózis.
Mi az aranyér?
Tulajdonképpen a végbélnyálkahártya alatt elhelyezkedő vénás érkötegről van szó. Elsősorban a széklet tartásában és a székletürítés folyamatában tölt be fontos szerepet. Ha azonban az érpárnát rögzítő kötőszövet megnyúlik, és kitágul az érhálózat, maga az érpárna lecsúszik, és előreesik a végbélcsatornából. Ekkor már aranyérbetegségről beszélünk, amely azonban a legritkább esetben alakul ki egyik napról a másikra, létrejöttében különböző fázisokat különböztetünk meg. Úgynevezett belső aranyérnek nevezzük azt a jelenséget, amikor a vénás fonatok kitágulnak, megnagyobbodnak, az előreesésük viszont még nem figyelhető meg. Ilyenkor általában végbéltükrözéssel tudják az orvosok felállítani a pontos diagnózist.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ha azonban az érpárnák lesüllyednek, és láthatóvá, érzékelhetővé válnak, már úgynevezett külső aranyérrel állunk szemben. Ennek is több fajtáját érdemes elkülöníteni. Kezdeti stádiumban ugyan megjelenik székeléskor az aranyeres csomó, azt követően azonban magától vissza is húzódik. Később magától már nem tűnik el, de ujjal még visszahelyezhető. A legelőrehaladottabb állapot pedig az, amikor már vissza sem helyezhető, hanem állandóan a végbélnyíláson kívül helyezkedik el.
Mi okozza az aranyeret?
Sajnos vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudunk az életünkből kiiktatni. Ezek közé tartozik például az öröklött kötőszöveti gyengeség és a kor. Az idő előrehaladtával ugyanis a test szövetei és izmai egyre gyengébbek lesznek, emellett lassul a keringés is, így a vénákban, illetve a végbéltáji visszerekben is fokozódik a pangás. Ezek pedig gyakran vezetnek aranyérbetegség kialakulásához. Növeli a kockázatot az is, ha erős nyomás helyeződik a hasüregre. Ilyen például a terhesség, a nehéz súlyok emelésével járó munka, vagy ha gyakran küzdünk székrekedéssel. Szerencsére életmódunk megváltoztatásával jelentősen csökkenthetjük a betegség megjelenésének kockázatát. Az aranyér ugyanis azoknál is gyakori, akik ülő munkát végeznek, nem sportolnak, túlsúlyosak, egészségtelenül táplálkoznak, azaz rostszegény, fűszeres, csípős, zsíros ételeket fogyasztanak, illetve túl kevés vizet isznak.
Mit tehetünk a megelőzésért?
A recept voltaképpen egyszerű: éljünk egészségesen. Először is mozogjunk sokat, akkor is, ha a munkánk miatt egy íróasztal mellett ülve vagyunk kénytelenek napi 8 órát eltölteni. Az irodában is megtehetjük, hogy minden órában felállunk pár percre, kinyújtóztatjuk a tagjainkat vagy sétálunk egy kicsit. Végezhetünk néhány tornagyakorlatot - még akkor is, ha ezen kissé megütköznek a kollégák. Egy-két mozdulat már elég ahhoz, hogy a véráramlás a szervezetünkben helyreálljon, és a végbél körüli erekben is fokozódjon a keringés. Ülőmunkát végzőknek azt is ajánlják a szakemberek, hogy válasszanak ergonomikus széket, vagy ha erre nincs lehetőség, gumiból készített ülőpárnát, esetleg ülőlabdát. Ezek az eszközök folyamatos mozgásban tartják a medencénket, ezáltal a vérkeringést is gyorsítják. Persze ne sajnáljuk az időt arra sem, hogy hetente legalább 2-3 alkalommal sportoljunk.
A megelőzés másik fontos sarokköve az étkezés. A rostok serkentik az emésztésünket és tisztítják a beleinket, ezáltal az ürítés is rendszeresebbé és könnyebbé válik. Fogyasszunk tehát sok gyümölcsöt, zöldséget, valamint teljes kiőrlésű gabonatermékeket. De érdemes odafigyelni arra is, hogy testünk és a székletünk is megfelelően hidratált legyen, ezért igyunk sok folyadékot. Az alkoholtartalmú italokat pedig kerüljük, hiszen azok éppen ellenkező hatást váltanak ki: elvonják a vizet szervezetünkből. Végül: tanuljunk meg helyesen üríteni. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg töltsünk minél kevesebb időt a toaletten. Azaz ne olvassunk, ne mobiltelefonozzunk, miközben a dolgunkat végezzük, hogy minél rövidebb ideig érje nyomás a végbéltájékunkat. Nem érdemes halogatni sem a székelést, hiszen emiatt egyre gyengülhet az ürítési reflex, ami székrekedéshez, és ezáltal aranyerességhez vezet.
Legjobban: