Mikor tudatosult Önben, hogy gondjai vannak a vizelettartással?
Azt vettem észre magamon, hogy rendkívül gyakran kell illemhelyre mennem. Először arra gyanakodtam, hogy valahol felfázhattam, de lázam és más tünetem, amiről a megfázásra lehetett volna következtetni, nem volt.
Mikor gondolt arra, hogy mégiscsak orvoshoz kellene fordulni?
Mikor a vizelési ingerek olyan gyakran jelentkeztek, hogy már szinte nem tudtam sehova sem elmenni hosszabb időre, és éreztem, hogy ennek a tünetnek semmi köze az influenzához, illetve a megfázáshoz. Ami még feltűnt, és furcsa volt számomra, az az volt, hogy a vizelési inger erősségéhez képest viszonylag kevés mennyiségű vizelet távozott.
Kihez fordult először?
Legelőször a háziorvosomhoz mentem, aki nagyon megértő volt - bár csak nehezen mertem neki elmondani a problémámat. Ő továbbküldött szakrendelésre és adott egy beutalót. Egy, a lakóhelyemhez közeli urológus szakembert javasolt. Be is jelentkeztem még aznap nála, de sajnos csak 10 nappal későbbre kaptam időpontot. Alig vártam, hogy elteljen az a bő hét, és ott legyek. A szakrendelőben több vizsgálatnak is alávetettem magamat - prosztatavizsgálat, vizeletvizsgálat -, amelyekből azt állapították meg, hogy hólyagtúlműködésem van, vagyis hiperaktív hólyagom.
Hallott már előzőleg erről a betegségről? Mi volt a következő lépés?
Nagyon megijedtem, mert addig erről a betegségről soha éltemben nem hallottam. Nekiálltam utánajárni, mi is ez. Sajnos nem sok szakirodalmat találtam e témában, sem a könyvesboltokban, sem az interneten.
A szakorvosával konzultált a problémáról? Vele az egész kezelésem alatt mind szakmailag, mind emberileg nagyon elégedett voltam. Jó lenne, ha minden orvos olyan lelkiismeretes lenne, mint ő. Sok mindent elmondott magáról a betegségről, többek között azt is tőle tudtam meg, hogy a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás számos esetben hiperaktív panasszal is járhat.
Milyen kezelést kapott?
Az orvosom azt mondta, hogy manapság már léteznek nagyon jó készítmények, amelyek ezt a betegséget néhány hónapon belül rendezni tudják, és nincs szükség műtéti beavatkozásra. A számomra elérhető szakirodalomban tudtam meg azt is, hogy az életkor előrehaladtával a hólyagtúlműködés egyáltalán nem ritka betegség.
Milyen eredményei voltak a gyógyszeres terápiának?
Az első pár hétben sajnos szinte semmi változást nem vettem észre magamon. Ugyanúgy gyötört a kényszerű vizelési inger, és éjszakánként is gyakran jártam vécére. De rendszeresen szedtem a készítményt. Az orvosom említette, ha nem hagyom abba a gyógyszer szedését, akkor meglesz az eredménye. És szerencsére az idő őt igazolta, pár hét elteltével alábbhagytak a betegséggel járó tünetek, és mintegy 4-5 hónap elteltével szinte teljesen megszűntek. Újra teljes embernek érezhettem magam. Most már nyugodtan kimozdulhatok otthonról a négy fal közül. Mivel nagyon szeretem a filmeket, és nagy mozirajongó vagyok, a betegségem alatt csak otthon tudtam filmeket nézni DVD-n és videón. A tünetek megszűntével az életminőségem jelentősen javult. Lehet, hogy öndicséretnek tűnik, de áldom az eszemet, hogy nem folytattam "struccpolitikát", hanem szakorvoshoz fordultam.
A gyógyszeres kezelés mellett milyen életmódbeli változásokat tett, hogy az állapota javuljon?
Orvosom tanácsára leszoktam a szénsavas italok és a feketekávé fogyasztásáról, mivel ezek nagymértékben irritálják a hólyagot. Kezdetben hiányzott a kávé, de rá kellett jönnöm, hogy az egészségem érdekében le kell mondjak róla. Nem volt egyszerű, de megtettem. Az az érdekes, hogy már több mint fél éve nem iszom kávét, és nem is hiányzik. Ami még fontos, hogy a napi életvitelembe beiktattam a rendszeres sportolást. Próbáltam mindennap futni vagy biciklizni, de sajnos ez nem minden héten sikerült. Ennek ellenére egy héten minimum háromszor mozgok, sőt a hétvégéket a hobbikertemben töltöm, kertészkedéssel. Mióta tudatoson figyelek a testmozgásra, mintha kicseréltek volna. Jól mondták a régi görögök, hogy "ép testben ép lélek."
Jár még vissza felülvizsgálatra a kezelőorvosához?
Félévente kell visszamennem, de a következő alkalomtól azért nem félek, mert érzem, hogy elmúltak a betegség tünetei, így hát bizakodó vagyok.
