Az egyre nagyobb számú, és egyre több egészségügyi problémát okozó elhízás már csak a hivatalos statisztikák miatt is tagadhatatlan probléma az európai társadalmakban, és hiába az egyre több és változatosabb edzésmódszer, az emberek továbbra is keveset mozognak. A 2013-es évben, Németországban például a felnőttek több mint fele számított túlsúlyosnak: a férfiak 62, a nők 43 százaléka.
A testtömegindex (body mass index, BMI) számítása innentől egyszerű, a testtömeget elosztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. Ez alapján a példánkban szereplő férfi testtömegindexe 27,7, de a skála szerint csak a 18,5 és 25 közötti érték minősül normálisnak, 30-ig túlsúlyos, afelett pedig elhízott emberekről beszélünk. Emberünk ezek szerint túlsúlyos.
A statisztikák szerint minél magasabb a BMI, annál gyakoribb a cukorbetegség, a rák, vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések. Ugyanakkor 27,7-es testtömegindexű vizsgálati alanyunk nyugalmi pulzusa 49 percenként, rendszeres sportolásának köszönhetően pedig erősödött a szív- és érrendszere. Ez ugyanakkor cseppet sem érdekli a biztosítókat, akiknél csak a BMI számít.
A hasonló eset egyáltalán nem ritka, a testtömegindex, mint egyetlen mérőeszköz, Amerikában is rengeteg kritikát kapott. A Science tudományos folyóirat szerint például a felnőtt amerikaiak tíz százaléka minősül túlsúlyosnak , holott sportosan élnek, anyagcseréjük tejesen normális. Ugyanez fordítva is igaz: nyolc százalékuknak ugyan rendben van a BMI-je, az anyagcseréje viszont nem.
A 19. század első felében feltalált BMI-t már a hetvenes évek óta használja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) annak ellenére, hogy rengeteg kritikát kapott. Ennek valószínűleg az a fő oka, hogy nagyon egyszerű meghatározni, hiszen csak két értékkel, a testsúllyal és a magassággal kell számolni, ez pedig nagy mennyiségű (értsd: világméretű) adatforgalom esetén határozottan előnyös.
Amit viszont a BMI nem tud mérni, az a testalkat. Aki vállasabb, zömökebb, nagyobb, az is túlsúlyosnak számít. Például az ukrán Vlagyimir Klicsko, aki négy bokszszervezet világbajnoka, 198 centi magas és 112 kiló, de a 28,6-os testtömegindexe alapján messze nem fér bele a normális, egészséges zónába. Pedig őt aztán nem lehet edzetlennek nevezni.
Persze vannak más mérési módszerek is, mint a derék és a magasság arányának kiszámítása, aminek alapján például a cikk elején felhozott példában szereplő úriember már messze a normál tartományban van. Ez az ún. testzsír-index (BAI), amely figyelembe veszi, hogy a súlyunk zsírból vagy izomból tevődik össze, kiszámításához pedig a magasságunkra és a csípő-körméretünkre van szükség.
A lényeg, hogy nem lehet pusztán a magasságunk és a súlyunk alapján megállapítani, mennyire vagyunk egészségesek. Figyelembe kell venni többek között a testalkatot és a kort is, de erre egyelőre nincs megbízható és egyszerű számítás . Így viszont marad a testtömegindex, mert ugyan nem mindig mutat hű képet, de egyelőre mégis ezt használja mindenki.
