A 20. alkalommal megrendezett nephrológiai napok alkalmából Mátyus János felhívta a figyelmet, hogy a túlzott fehérjebevitel , így a napjainkban divatos testépítéssel járó akár napi 500 grammot meghaladó fehérjefogyasztás önmagában is vesekárosító. A sok fehérje sok foszfátot is tartalmaz, amelynek 40-60 százaléka az emésztést követően felszívódik.
Az már régóta köztudott, hogy a dializáltak halálozása és a foszfátszint emelkedése között összefüggés van, de azt csak az elmúlt két évben erősítették meg a kutatások, hogy a túlzott foszfátbevitel az egészséges szervezetben is növeli a szívbetegségek kockázatát – magyarázta a szakember.
Mátyus János hozzátette: a kívánt napi 700 milligrammal szemben egy átlag amerikai felnőtt élelmiszer-adalékok formájában napi 1000 milligramm foszfátot fogyaszt, köszönhetően a félkész és gyorsételeknek, üdítőknek, valamint a sokszor egészségesnek vélt „light” termékeknek.
A foszfát szerepére utal az az idén nyilvánosságra hozott amerikai kutatás is, amely igazolta: a gyorsfagyasztott sült krumpli rendszeres, heti két-négyszeri fogyasztása 26 százalékkal növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, míg a friss burgonya esetében ez csak 3 százalékos rizikónövekedést jelent – részletezte Mátyus János.
Az MTI tudósítása szerint azt is kifejtette, hogy a szakemberek arra is szeretnének választ kapni, hogy az itthon forgalmazott fagyasztott burgonya tasakján miért nem tüntetik fel a foszfáttartalmat.
Kárpáti István, az MNT főtitkára elmondta, hogy Magyarországon csaknem egymillió krónikus vesebeteg van, a betegség mára népegészségügyi jelentőségűvé vált. Szerinte a két nagy népbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedés, illetve a cukorbetegség következményeként előbb-utóbb a vese is károsodik, amit tervezett és szervezett szűrővizsgálatokkal lehet felfedezni. A nemzetközi ajánlások nyomán itthon éppen Debrecenből kiindulva terjedt el, hogy a vesefunkció-vizsgálatkor a laboratóriumok automatikusan kiszámolják és megadják, hogy hány milliliter vért tisztít meg a vese egy perc alatt.
Az egymillió vesebetegből mintegy hétezren kapnak vesepótló kezelést (dialízis), s valamivel több mint háromezren élnek új vesével.
