A vesék kéreg- és velőállományában jelentkező vékony falú, meszesedést nem tartalmazó, folyadékkal teli tömlőként megjelenő jóindulatú elváltozásokat vesecisztának nevezzük, amelyek eltérő méretűek lehetnek, de csupán a nagyobbak igényelnek kezelést, amennyiben panaszokat okoznak. Állhatnak csak önmagukban, de akár az egész veseállományt is elfoglalhatják. A cisztás vesebetegségek örökletes és nem örökletes eredetűek is lehetnek. A nem öröklődő betegségek közé tartozik többek között az egyszerű veseciszta, valamint a multicisztás veseelváltozás. Ez utóbbi leggyakrabban a fehér férfiakat érinti.
Sokszor csak véletlenül bukkannak rá
A vesecisztákat általában véletlenül fedezik fel, mivel alapvetően nem okoznak panaszokat. Diagnózis után azonban érdemes rendszeresen, legalább háromévente ellenőrizni hasi ultrahang-vizsgálattal. Amennyiben növekedésnek indulnak, könnyebben elfertőződhetnek, főként húgyúti problémákra utaló tünetek alakulhatnak ki, jelentős vizeleteltérés azonban nem mindig tapasztalható, de akár szabálytalan vizelettermelődés is megjelenhet. Amennyiben pedig méreténél fogva a vizeletelvezető rendszert deformálja, pangást is fenntarthat.
Ha a ciszták mérete már akkora, hogy a vesetokot is feszíteni kezdi, akkor tompa fájdalom és kellemetlen közérzet tapasztalható. A tok megrepedése és a váladék szervezetbe jutása komoly fájdalommal jár. A feszülő ciszták közvetett hatást gyakorolnak a vérnyomásra, és olykor magas vérnyomást eredményeznek, amelyet még gyógyszeres kezeléssel is nehezen lehet kordában tartani.
Az éles, görcsös fájdalom bevérzést jelez
A has- és deréktáji fájdalom, nyomás már arra utal, hogy a vesék megnagyobbodtak - minél több és nagyobb a ciszta, annál nagyobb mértékben. Az élessé, görcsössé váló fájdalom mutatja, hogy a ciszták bevéreztek, elfertőződtek, vagy vesekő is kialakult a vesékben. A cisztás megbetegedések többnyire korai felnőttkorban jelentkeznek. Az általában mindkét vesén megjelenő ciszták mérete folyamatosan növekedhet. A kor előrehaladtával egyre jobban nőhet a cisztásan elfajult területek aránya is, így a betegség rövidebb-hosszabb idő után akár krónikus veseelégtelenségbe is torkollhat. Kezelése során gyakran műtéti eljárással leengedik vagy eltávolítják a cisztákat, fertőzés esetén pedig az alapbetegséget főként antibiotikum-terápiával kezelik.
A policisztás megbetegedések az örökletes megbetegedések közé tartoznak. A felnőttkori policisztás vesebetegség az egyik leggyakoribb örökletes fejlődési rendellenesség. Ebben az esetben a vesében található, vizeletet képző apró csatornák nem a vesemedencébe nyílnak, hanem vakon végződnek. Ezeken a helyeken szintén folyadékkal teli tömlők alakulnak ki, így a vese szövetállományát összenyomják. A veséken túl további szervekben is megjelenhetnek a cisztás elváltozások, amelyek szintén problémát okozhatnak az adott terület működésében az esetleges fertőzések és bevérzések miatt. Érintett lehet a máj, a hasnyálmirigy és a lép is, de akár az agyi artériák is kiöblösödhetnek, aneurizma képződhet rajtuk.
Ehhez képest sokkal gyorsabb és komolyabb a fiatalkori (autoszomális recesszív) policisztás vesebetegség lefolyása, amelyhez szinte minden esetben májfibrózis is társul. Az úgynevezett fiatalkori policisztás betegség esetén már a születéskor megnagyobbodott vesék tapinthatóak ki, a végső stádiumú veseelégtelenség pedig akár már újszülött korban kialakulhat. Ez főként annak köszönhető, hogy az elégtelen vesefunkciók mellett a megnövekedett vesék a hasüreget kitöltve a környező szöveteket, szerveket is nyomják, ami komoly légzészavarokhoz is vezethet. Ilyenkor csakis vese- és májátültetés segíthet.
