Fontos persze leszögezni, hogy nem beszélhetünk mindenkire érvényes optimális emésztési ritmusról, hiszen egyénenként változó, hogy kinél mi számít normálisnak. Vannak például, akiknél a napi háromszori székletürítés sem tekinthető kórosnak, míg másoknál a heti három alkalom az általános. E két véglet között életmódunknak, testi adottságainknak megfelelően változhat, hogy mi számít a megszokott rutinnak. Ettől való eltérések számos okból felléphetnek, ezek közös jellemzője ugyanakkor, hogy rendszerint valamilyen problémára hívják fel a figyelmet. Meglehet, hogy csupán a hétköznapi stressz nyomja rá bélyegét az emésztésünkre, de elképzelhető az is, hogy táplálkozásunk terén kell keresnünk a panaszok forrását. Sőt, fertőzések és egyéb megbetegedések egyaránt megbújhatnak a kellemetlen tünetek mögött.
Milyen a jó széklet?
Míg a székletürítési gyakoriságra vonatkozóan nem lehet általánosan elfogadott normáról beszélni, addig a széklet megjelenése kapcsán már elmondható, hogy az egészséges bélsár közepes árnyalatú, barna színű, kolbász alakú, illetve gyorsan és erőlködés nélkül távozik a szervezetből. Állagát elsősorban a víztartalma határozza meg, amely optimális esetben 65 és 75 százalék közötti, de emellett az elfogyasztott táplálék minősége is jelentős befolyásoló tényező, a fehérjedús étkezés ugyanis keményebbé, míg a szénhidrátok lágyabbá teszik a székletet.
Ez tehát az ideális állapot, de mire utalhat, ha valamilyen változást tapasztalunk? Igen gyakori panasz a hasmenés, amely esetén a széklet folyadéktartalma meghaladja a 90 százalékot, emiatt pedig állaga is sokkal lazábbá válik. Enyhébb esetekben a probléma egy-két nap alatt megszűnik, ha viszont több héten, netán egy hónapon túl is fennáll, akkor mindenképpen orvosi ellátást igényel. Tünetként a krónikus hasmenés olyan betegségeket jelezhet, mint a gyulladásos bélbetegségek (IBD), ételallergiák és -intoleranciák , illetve rosszindulatú gyomor-bélrendszeri elváltozások.
Ha a széklet túl kemény
Bizonyos szempontból a hasmenéssel ellentétes pólust képvisel a kemény széklet és a székrekedés. E két fogalmat a köznyelv gyakran egymással azonosítja, pedig két különálló, bár valóban összefüggő jelenségről van szó. A vékonybélből továbblépő bélsár még igen híg, a vastagbélben azonban nagy mennyiségű víz szívódik fel belőle, így nyeri el végső állagát, mielőtt a belek perisztaltikus mozgása a végbélbe juttatná. Ha azonban valamilyen okból túl sokáig tárolódik a vastagbélben, illetve amennyiben a szervezet nem kellően hidratált, úgy a széklet keménnyé válhat, ami megnehezíti az ürítés folyamatát, egyben fájdalmakat, görcsöket válthat ki. Mindehhez egyes gyógyszerek szedésén túl hozzájárulhatnak olyan életmódbeli tényezők is, mint a mozgáshiány, az alacsony rostbevitel vagy éppen a székletürítési inger gyakori elnyomása.
A székrekedés ezzel szemben egy összetettebb egészségügyi probléma. Orvosi értelemben akkor beszélhetünk székrekedésről, ha a tünetek fellépésétől számított fél év során legalább három hónapon keresztül fennállt az alábbi panaszok közül legalább kettő a székletürítések több mint negyede alkalmával:
- erőlködés székletürítés közben
- darabos vagy kemény széklet
- elégtelen ürítés érzete a székelés végeztével
- a széklet elakadásának érzete a végbélben
- manuálisan kell segíteni a széklet távozását
- heti háromnál kevesebbszer lép fel spontán székletürítés
Szintén fontos kritérium, hogy az érintetteknek hashajtók alkalmazása nélkül szinte soha nincs laza székletük. Összességében jól látható tehát, hogy a kemény széklet csupán a székrekedés egy lehetséges eleme. Ezzel együtt mindkét probléma kezelésében fontos szerep jut a székletlágyításnak, illetve a székletlágyító készítményeknek . Kemény székletre ajánlhatók például a makrogol hatóanyagot tartalmazó ozmotikus hashajtók, míg a székrekedés kezelésében a biszakodilt alkalmazó készítmények jelenthetnek hatékony megoldást.
A székrekedés kiváltó okai között előfordulhatnak akár kolorektális szűkületet kiváltó betegségek, idegrendszeri zavarok, a bélmozgásért felelős izmokat érintő problémák, illetve a hormonrendszert befolyásoló krónikus kórképek, például cukorbetegség, mellékpajzsmirigy-túlműködés vagy pajzsmirigy-alulműködés is. Ugyancsak gyakran lépnek fel ilyen jellegű panaszok várandós nőknél. Az idős kor, az elégtelen folyadékpótlás, az alacsony rostbevitel és az elégtelen fizikai aktivitás szintén növeli a székrekedés kockázatát, akárcsak egyes pszichés zavarok, így például a depresszió vagy bizonyos étkezési zavarok. A székrekedés szövődményeként aranyérbetegség , végbélrepedés, sőt, a felhalmozódó széklet miatt akár bélelzáródás is kialakulhat, mindenképpen kezelést igénylő állapotról van tehát szó.
Egy különös betegség
A fentebb felsoroltakon túl a székrekedés kritériumai közé tartozik még egy lényeges elem, miszerint a betegnél nem állhat fenn irritábilis bél szindróma (IBS). Ez egy igen rejtélyes kórkép, amely bár rendkívül gyakori, voltaképpen népbetegségnek számít a nyugati országok lakossága körében, pontos kiváltó okait mégsem ismeri egyelőre az orvostudomány. A nemzetközileg elfogadott legfrissebb álláspont szerint az IBS egy olyan - hetente legalább egyszer fellépő - alhasi fájdalmat foglal magában, amely a székletürítéshez kapcsolódik, illetve összefüggésben áll a székletürítés gyakoriságának és a széklet megjelenésének megváltozásával.
