Mi is az a hidegallergia?
A hidegallergia – orvosi nevén cold urticaria – a hideg hatására kialakuló bőrreakció, amikor a test felülete például hideg levegővel, vízzel, tárggyal való érintkezésre, vagy akár hideg étel fogyasztása hatására csalánkiütések, viszketés és duzzanat jelentkezik.
Kiket érint, és mikor fordul elő?
A hidegallergia ritka jelenség — európai becslések szerint tízezer emberből körülbelül öt érintett. Elsősorban gyermekeket, tinédzsereket és fiatal felnőtteket érint nyáron kívül, főként téli időszakban.
Az egyelőre nem világos, hogy mi okozza a hidegallergiát. Lehet, hogy vírus vagy betegség, vagy genetikai öröklődés miatt érzékeny a hidegre az érintett bőre. A legtöbb esetben a hideg hatására hisztamin és más vegyi anyagok szabadulnak fel a vérben. Ezek a vegyi anyagok viszketést okoznak, és néha az egész testet érintik.
Milyen tünetekkel jár?
A hideg hatására megjelenő piros, sima felületű, általában 0,5–2,5 cm-es viszkető kiütések a legjellemzőbb tünetek. Az érintett testrész duzzadhat; hideg ital vagy étel esetén akár torok- vagy ajakduzzanat is előfordulhat. Súlyos esetekben – különösen nagy testfelület hideggel való érintkezésekor, például hideg vízben úszás után – anafilaxiás sokk (megugró vérnyomás, ájulás, fulladás) jelentkezhet – írja a Cleveland Clinic.
Így lehet ellene védekezni
A hideg elleni védekezés alapvető fontosságú: kerülni kell a hideg levegőt és a hirtelen hőmérsékletváltozást. Hideg ételek, italok fogyasztása esetén körültekintés javasolt, különösen, ha torokduzzanat is fennáll - írja a Mayo Clinic.
Gyógyszeres megelőzés és kezelés
Elsősorban nem szedatív antihisztaminok – mint például loratadin vagy cetirizin – segíthetnek megelőzésként vagy tünetek esetén. Súlyos reakciók esetén orvosi javaslatra epinefrin autoinjektor (pl. EpiPen) is felírható.
Ezen kívül fokozatos, ellenőrzött hidegterheléses terápia is szóba jöhet, de csak szakorvosi felügyelettel. Ez egyes pácienseknél a tolerancia fokozatos növekedését eredményezheti.
Gyógyítható-e a hidegallergia?
A hidegallergia jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható véglegesen, azonban a legtöbb esetben jól kezelhető és a tünetek enyhíthetők.
