Számos tanulmány igazolta már a betegséggel járó testi panaszok illetve a mögötte húzódó lelki terhek közötti összefüggést. Kórházba kerülve a páciensek legtöbbjét a kezelés miatti stressz és a kiszolgáltatottság érzete nyomasztja leginkább, ezen pedig a túlterheltséggel és alulfinanszírozottsággal küzdő közegészségügy nem sokat tud javítani. A kórházban dolgozó orvosoknak nincs elég idejük a betegre, holott a megfelelő kommunikáció nem csak a páciensre nehezedő lelki terheket enyhítené, de a hatékony kezelés kiválasztásához is elengedhetetlen. A PAF ( Pozitív Attitűd Formálás ) - Az emberibb egészségügyért Közhasznú Alapítvány azon dolgozik, hogy ez a párbeszéd ismét kialakuljon. Véleményük szerint nem csak az orvos-beteg kapcsolat nem elég mély, de az egészségügyi intézményen belül dolgozók közötti mindennapos kommunikáció is akadozik. Mindez pedig nem, illetve nem csak pénz kérdése.
Így lehet megtalálni a közös hangot a roma páciensekkel
Öt évvel ezelőtt, 2012-ben kezdte el működését az alapítvány, amely szervezetfejlesztők, egészségügyben dolgozók, trénerek, coachok bevonásával szervez gyakorlatorientált workshopokat, konferenciákat, illetve jó példákat gyűjt és terjeszt a hazai egészségügy emberarcúbbá tételéhez. "A célunk az, hogy az orvos, a beteg és az ápoló is jól érezze magát a gyógyító folyamat során. Civil szervezetként az ellátót és ellátottat is egyenlő mértékben képviseljük, nem is kezeljük két különálló oldalként" - mondja Sződy Judit, az alapítvány operatív vezetője.
A főváros és a vidék, de még a budapesti egészségügyi intézmények között is nagy különbségek figyelhetőek meg bizonyos gyakorlatok tekintetében. A PAF célja, hogy országszerte felkutassa és kiemelje azokat a jó példákat, amelyek előremutató változásokat hozhatnak a gyógyításban. Kétnapos, nyílt workshopokat szerveznek, amiken az egészségügyi dolgozókból verbuválódott, szakterületüket tekintve igen sokszínű csoportnak tarthat előadást egy innovatív kezdeményezéssel már sikert aratott szakember. Olyan témákat járnak körbe, amelyek az egészségügyben még nem vertek gyökeret, vagy tabunak számítanak. Ilyen például az állat asszisztált terápia vagy a stresszmentes koraszülött-gondozás, de külön tréninget fejlesztettek abból a célból, hogy az egészségügyben a dolgozók jobban megtalálják a hangot a roma páciensekkel. Ez utóbbiban nagy segítséget nyújt a mélyszegénységből érkezett Nótár Ilona, aki kultúrantropológus és szülésznő végzettségével kívülről és belülről is szakmai szemmel láthatja az egészségügyi ellátórendszerbe kerülő romák helyzetét.
A legtöbb egészségügyi dolgozó nincs tisztában vele, hogy a roma családokban gyermekváráskor a jövendőbeli nagymamának kiemelt szerep jut, születéskor ugyanis ő felel a kisbabáért. Ezért nem célszerű külön az anyukát tanácsokkal ellátni, ha jelen van a nagymama is. Jó, ha őt is bevonjuk a beszélgetésbe, és lehetővé tesszük, hogy jóvá hagyja javaslatainkat, ekkor számíthatunk a kismama teljes együttműködésére. Ha nincs ott a nagymama, az anyuka valószínűleg nem fog aktívan kérdezősködni az orvostól, ezt a szakember úgy értékelheti, hogy nem is érdekli, mi van a gyermekével. A romák és a többségi társadalom közötti ellentétek legtöbbje az efféle félreértésekre vezethető vissza, így a PAF kiemelt hangsúllyal kezeli a témát.
Az orvos-ápoló viszony sem zökkenőmentes
Nem csak az orvos és a beteg, de az egészségügy különböző szintjein dolgozók közötti kommunikáció is fejlesztésre szorulna sok helyen - magyarázza Sződy Judit. Az erősen hierarchizált egészségügyben sok esetben nem tud csapatként együtt dolgozni orvos és ápoló, utóbbi több időt tölt ugyan a beteg mellett, mégsem mindig mer beszélgetést kezdeményezni az orvossal, akkor sem, ha a beteg szempontjából fontos lenne. Az alá-fölérendeltségi viszony tartózkodást szül, holott az együttműködés a beteg érdekében elengedhetetlen - emelte ki Sződy Judit.
A PAF Alapítvány a nagy for-profit szervezetekben, például bankoknál, biztosítóknál, más szolgáltatóknál bevált szervezetfejlesztési folyamatot kórházakra is átültette. Az első, átfogó fejlesztést a Heim Pál Gyermekkórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán ( SBO ) vezényelték le, de már több intézmény is érdeklődik a program iránt. Az alapítvány tevékenységi körét a felmerülő igényekre reflektálva folyamatosan bővítik. Egy csapat (főként pszichológusokból, trénerekből álló) képzett önkéntes nemsokára az Uzsoki Utcai Kórház krónikus osztályain folytat segítő beszélgetéseket olyan betegekkel, akikhez csak ritkán vagy egyáltalán nem érkeznek látogatók.
