Akárcsak az embereknél, illetve másik hű társunknál, a kutyáknál, az elhízást a macskák esetében is illik komolyan venni, kezeletlenül hagyva ugyanis komoly egészségügyi problémákat és rövidebb élettartamot eredményezhet nagybajuszú kedvencünknél. Éppen ezért már a megelőzés miatt is fontos tudnunk, milyen esetekben mutatkozik komolyabb esély rá, hogy macskánk az egészséges és esztétikus mértéken túl is kikerekedhet.
A fő ok: mi magunk
Kevéssé meglepő, de a macskák elsősorban akkor hízhatnak el, ha mi, meggondolatlan és cicánkat túlságosan is kényeztetni akaró gazdák túletetjük őket. Nem akarnánk persze azt állítani, hogy fülsértő nyávogásával újra és újra teli tálat követelő macskánknak semmilyen felelőssége nem lehet ebben, ám a döntés végső soron a miénk. A macskák ugyanis nem fognak (a mi szempontunkból) racionális döntést hozni, ha az étel mennyiségéről van szó, mert evolúciójuk során, míg az emberhez nem csapódtak (avagy más nézetek szerint át nem vették felettünk a hatalmat), ahhoz kellett hozzászokniuk, hogy csak rendszertelenül jutnak táplálékhoz. Ezért a legtöbb macska többet fog enni a szükségesnél, ha lehetőséget biztosítunk neki rá.
Tartsuk észben, hogy a jó minőségű macskaeledelek akkor is biztosítják számukra a szükséges tápanyagokat, ha mi ránézésre kevésnek ítéljük meg a dobozon életkor és testsúly szerint meghatározott adagot - de ha ilyenkor sajnálatból nagyvonalúbban kanalazunk a tálkájukba, hosszú távon csak problémákat okozunk a cicáknak. Akár reggel és este kapnak enni, akár naponta többször kisebb adagot, állatorvosunk bizonyára készségesen segít beállítani a helyes mennyiséget vagy megválasztani az étel típusát, ha kétségek maradnak bennünk. Ezután pedig már csak annyi a dolgunk, hogy ragaszkodunk a meghatározott mennyiséghez és kiszámítható időpontokban kínáljuk azt fel az arisztokratikus jellemű négylábúnak.
Szintén saját hozzáállásunkat kell felülvizsgálni, ha túl laza kézzel osztogatjuk a jutalomfalatokat - amelyeket persze macskánk minden lehetséges módon ki is manipulál belőlünk. Ezekből csak nagyon keveset, illetve csak akkor adjunk a cicáknak, amikor rá akarjuk őket nevelni valamire. Pusztán azért, mert aranyosak (és hát melyik macska ne lenne aranyos?!), még ne kínáljuk meg őket, mert ez olyan lenne, mintha egy kisgyermek minden alkalommal kapna egy bonbont, amikor elmosolyogja magát.
Másfelől egy macskát legjobb szándékaink ellenére is az elhízás szomorú útjára terelhetjük, ha felnőtt korában (és a macskák 6-8 hónapos kortól testi értelemben lényegében felnőttnek tekinthetők) is ugyanazt a kiscicáknak szánt, tápanyagban, kalóriában igen gazdag ételt adagoljuk nekik.
A kor, a mozgás és a többi macska
További nehézséget és a potenciális elhízás lehetőségét rejti magában, ha több macska él egy háztartásban, amelyeknek másképp kell étkezniük - de még ha ugyanazt és ugyanannyit esznek is, a domináns macska, ha nem figyelünk rá, a lelkiismeret-furdalás legcsekélyebb jele nélkül elkobozhatja az ételt vagy legalábbis egy részét a többiektől. Ha más-más helyiségben kapják meg táljukat a cicák, akkor rövid úton rendezni tudjuk a helyzetet.
Talán mondani sem kellene, de az emberi ételek kiosztása a cicáknak semmiképp nem jó ötlet - sem az összetételt (amely akár emésztőszervi bajokat is okozhat nekik), sem a mennyiséget nem tudjuk így kontrollálni, ha pedig macskaételt kapnak, és ezen felül adunk nekik a saját vacsoránkból, akkor a legjobb úton fogunk haladni a felesleges macskakilók felé.
A macskák elhízását mindazonáltal nem csak az általunk helytelenül megválasztott ételmennyiség okozhatja. Ahogy idősödnek, a cicák életében kisebb szerepet kap a mozgás (macskától függően 5-10 éves kor között számíthatunk erre), így a bevitt energiamennyiség értelemszerűen könnyebben fogja a zsírréteget növelni. A lakásban tartott macskáknál ez a probléma fokozottan fennállhat, hiszen esetükben többnyire rajtunk múlik, hogy ne csak élő díszpárnaként vegyék birtokba a teret, hanem időről időre szaladgáljanak is valamilyen játéktárgy után - de "vadászhatnak" a különféle helyekre elrejtett, felrakott ételadagok után is, hisz ez legalább biztosan motiválni fogja őket. Bárhogyan is, egy korosabb, napjai döntő részét alvással kitöltő macskának általában 20 százalékkal kevesebb táplálékmennyiség is elegendő, mint amennyit ifjú titánként elfogyasztott.
Hízásra hajlamosító betegségek
Végül bizonyos egészségügyi problémák is magukkal hozhatják a túlsúlyt: ilyen a pajzsmirigy-alulműködés, a cukorbetegség vagy a hasnyálmirigy daganatos megbetegedése - amelyek gyanúja esetén (vagyis ha sem a macska ételének mennyisége, sem pedig az életmódjában észlelt változások nem indokolják a többletsúlyt) feltétlenül keressük fel az állatorvost. Ami pedig a sok félreértés által övezett ivartalanítást illeti, a beavatkozás önmagában nem okoz elhízást, de a műtétet követő hormonális, illetve viselkedésbeli változások szükségessé tehetik a módosítást az étel típusában - ha nem figyelünk oda erre, macskánk könnyen magára szedhet egy kis súlyt a műtét után.
Általános szabályként pedig mindenképp jót teszünk, ha rendszeresen mérjük a macskánk súlyát - vagy ha állatkánk izgága természete miatt ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik, akkor kérjük meg rá az állatorvosunkat, amikor amúgy is ott járunk vele. Nagyon sokféle problémát időben észrevehetünk ezzel az egyszerű módszerrel.
