A természetes szelekció alapján az állatok közül azok az egyedek maradnak életben és szaporodnak, amelyek a legnagyobbak, legerősebbek és legéletrevalóbbak. Mivel azonban az ember „belenyúlt” ebbe a folyamatba, ma már akár a genetikai rendellenességek egész tárháza megfigyelhető a különböző kitenyésztett kutyafajtákban – például a kelleténél sokkal rövidebb orr vagy az apró termet.
Manapság például nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett teacup kutyusok, amelyek annyira picik, hogy egy teáscsészében is kényelmesen elférnek. Az aprócska, szőrös kedvencek láttán szinte mindannyian azonnal elolvadunk – éppen ezért bele sem gondolunk abba, hogy ez a természetellenes méret az állatoknak tulajdonképpen inkább szenvedés. Az önző szempontok alapján alakított szelektálás veszélyeiről Mernyei-Bobok Eszter állatorvos beszélt az RTL Reggeli című műsorában.
Nagyon rossz az irány
„A tenyésztés során az a jellemző, hogy a csontos struktúrákat, például a koponyát és az állcsontot elég gyorsan lehet rövidíteni, de a lágyszöveti részek, a bőrük, a szemük, a nyelvük nem követi ilyen ütemben ezt a rövidülést” – magyarázta az állatorvos, hozzátéve, hogy véleménye szerint az elmúlt 10-20 évben nagyon rossz irányba mozdult el a tenyésztés.
A szakértő szerint hiába választunk ki önkényesen egy-egy előnyösnek gondolt tulajdonságot – például az apró termetet –, a tenyésztés során nem kívánt tulajdonságok is megjelenhetnek, illetve gyakoribbá válhatnak. A teacup kutyák például emiatt egyáltalán nem arányosak, hiszen túl nagy a fejük az agyuk méretéhez képest, illetve a nyelvük is túl nagy a szájukhoz viszonyítva.
Oxigénhiány és bőrfertőzések
Hasonló a helyzet a kifejezetten rövid orrú fajtákkal, a mopsszal és a buldogokkal is. Az ezekre a kutyákra jellemző, aranyosnak gondolt röfögő hang valójában azt jelzi, hogy az állatoknak túl szűkek az orrjárataik, ezért nehezen kapnak levegőt. Ezek a fajták tehát életük végéig valamilyen fokú oxigénhiánnyal küzdenek, ráadásul emiatt a hőgutára is sokkal hajlamosabbak, mint a más típusú kutyák.
Ezenkívül a bőrredők sem véletlenül jelennek meg egyes kutyákon. Ezeket az állatokat nézve könnyen az lehet az érzésünk, mintha a bőrük 1-2 számmal nagyobb lenne a testüknél, és tulajdonképpen tényleg ez a helyzet. A kis „hurkák” persze szintén nagyon aranyossá teszik ezeket a kutyusokat, cserébe viszont számos bőrgyulladás kockázata is megnő esetükben a „felesleges” bőrfelületek miatt. Ezek a ráncok ugyanis könnyen bepállanak, illetve elszaporodhatnak alattuk a gombák vagy a baktériumok is.
