Miért pont a lábainkon alakul ki a visszérbetegség?
A visszerekben, más névén vénákban pedig a salakanyagokkal és szén-dioxiddal terhelt vér folyik vissza a szív, illetve a tüdők felé. Az artériák fala vastag, izmos és összehúzódásra képes, míg a vénáké rugalmas, de vékony, és bennük a vér szállítását az őket körülvevő izomszövetek úgynevezett „szöveti pumpa” funkciója segíti.
Az izompumpa úgy működik, hogy az izmok mozgáskor, például járáskor összehúzódnak, és nyomást gyakorolnak a köztük és bennük elhelyezkedő vénákra, melyek belőlük a szív irányába áramoltatják a vért. A vénákban található, egy irányba nyíló billentyűk is a vér visszaáramlását hivatottak elősegíteni.
A vénás vér 90 százalékát a mélyen az izmok közt futó mélyvénás rendszer szállítja, a bőrhöz közel a – szállított vér szempontjából jóval kevésbé hasznos- – felületes, vagy bőr alatti vénarendszer található. Természetesen a két visszérrendszer között van összeköttetés, de a felületes vénás rendszer anélkül kiirtható, hogy a vénás vér visszaszállítása sérülne: ilyenkor ezt a funkciót a mélyvénák teljes egészében át tudják venni. A felületes és mélyvénákat összekötő ágakban elhelyezkedő billentyűk egészséges esetben csak a felületesből a mély felé irányítják az áramlást, így az izompumpa nem juttathat vért a felületes vénákba.
A visszér a büntetés a felegyenesedésért?
Persze mindegyikünkben felmerül a kérdés, hogy miért pont a lábainkon alakul ki a visszérbetegség. A válaszhoz egészen korai történelmi időkig kell „visszautaznunk”. Az ember ősei még négykézláb, azaz négy lábon jártak. A vénákban található vénabillentyűknek ilyenkor harminc-negyven centiméteres folyadékoszlopot kellett tartaniuk az akkor még leginkább „hátsó végtagnak” nevezhető lábakban.
Amikor az ember felegyenesedett, és két lábra állt, hirtelen sokkal nagyobb, mintegy másfél méteres folyadékoszlop nyomását kellett a vénás billentyűknek elviselnie. Ez ősünknél még nem volt probléma, hiszen őt nem fenyegették azok a civilizációs ártalmak, mint minket: folyamatos mozgásban volt, aktívan használt izomzata pedig segített a vénás vért hatékonyan visszaáramoltatni.
Mi viszont munkánk miatt vagy rengeteget ácsorgunk, folyamatosan talpon vagyunk, vagy éppen az ellenkezője: ülő foglalkozást űzünk, mozgásszegény életmódot folytatunk. Márpedig ha nem mozgunk, az izompumpa nem működik elég hatékonyan: billentyűelégtelenség lép fel. Azaz a billentyűk engednek vér által alkotott folyadékoszlop nyomásának, és a vénás vér egy része visszaáramlik, pangani kezd: ez pedig a nem túl izmos falú visszereket könnyűszerrel kitágítja: kialakul a visszérbetegség.
A visszértágulatok típusai
Az felületes vagy elsődleges visszértágulatok (primer varicositas) oka veleszületett vénafal-gyengeség, és a vénabillentyűk szerkezeti elfajulása a felületes-és mélyvénákban. Ez a veleszületett hajlam örökölhető. Kialakulását több tényező is elősegítheti, pl. nőknél a terhesség. Komoly kiváltó tényező még az állófoglalkozás, illetve a tartós ülőmunka, de az arra hajlamosaknál a fogamzásgátlók hormonális hatása is ront a helyzeten.
Ilyenkor a felületes visszerek tágulata, pókhálószerű rajzolata látható. A mélyvénák megbetegedései a végtagok mélyebb rétegeiben, az izmok között futó vénákat, az úgynevezett mélyvénákat érinti. Ezek megbetegedése során a vénabillentyűk elégtelensége lép fel, emiatt a vénás vér egy jelentős részének pangása, vagy akár visszafelé áramlása okozza a problémát. Súlyosabb esetben mélyvénás trombózis is kialakulhat, azaz a pangó vér megalvad, és vérrögök képződnek, amelyek elzárják az érintett ereket. Ez már komoly fájdalommal jár, és komoly problémákat okozhat.
Ha végtagjaink a nap végére duzzadtak, fáradékonyak, viszketnek, lábszárgörcs, vagy állandó tompa fájdalom jelentkezik, esetleg már kirajzolódik a seprőszerű pókháló- vagy a hálózatos visszeresség, mindenképpen forduljunk orvoshoz.
Jelentkezzünk be egy részteles angiológiai felülvizsgálatra, mert mint minden betegségnél, a visszerességnél is igaz, hogy minél tovább halogatjuk a kezelést, annál súlyosabb tünetekre számítanunk, és annál nehezebben tudunk majd megszabadulni ezektől.
