Miért pont a lábainkon alakul ki a visszérbetegség?
A visszerekben , más névén vénákban pedig a salakanyagokkal és szén-dioxiddal terhelt vér folyik vissza a szív, illetve a tüdők felé. Az artériák fala vastag, izmos és összehúzódásra képes, míg a vénáké rugalmas, de vékony, és bennük a vér szállítását az őket körülvevő izomszövetek úgynevezett "szöveti pumpa"- funkciója segíti.
Az izompumpa úgy működik, hogy az izmok mozgáskor, például járáskor összehúzódnak, és nyomást gyakorolnak a köztük és bennük elhelyezkedő vénákra, melyek belőlük a szív irányába áramoltatják a vért. A vénákban található, egy irányba nyíló billentyűk is a vér visszaáramlását hivatottak elősegíteni .
A vénás vér 90%-át a mélyen az izmok közt futó mélyvénás rendszer szállítja, a bőrhöz közel a-szállított vér szempontjából jóval kevésbé hasznos- felületes, vagy bőr alatti vénarendszer található. Természetesen a két visszér-rendszer között van összeköttetés, de a felületes vénás rendszer anélkül kiirtható, hogy a vénás vér visszaszállítása sérülne: ilyenkor ezt a funkciót a mélyvénák teljes egészében át tudják venni. A felületes és mélyvénákat összekötő ágakban elhelyezkedő billentyűk egészséges esetben csak a felületesből a mély felé irányítják az áramlást, így az izompumpa nem juttathat vért a felületes vénákba.
A visszér a büntetés a felegyenesedésért?
Persze mindegyikünkben felmerül a kérdés, hogy miért pont a lábainkon alakul ki a visszérbetegség. A válaszhoz egészen korai történelmi időkig kell "visszautaznunk". Az ember ősei még négykézláb, azaz négy lábon jártak. A vénákban található vénabillentyűknek ilyenkor harminc-negyven centiméteres folyadékoszlopot kellett tartaniuk az akkor még leginkább "hátsó végtagnak" nevezhető lábakban.
Amikor az ember felegyenesedett, és két lábra állt, hirtelen sokkal nagyobb, mintegy másfél méteres folyadékoszlop nyomását kellett a vénás billentyűknek elviselnie. Ez ősünknél még nem volt probléma, hiszen őt nem fenyegették azok a civilizációs ártalmak, mint minket: folyamatos mozgásban volt, aktívan használt izomzata pedig segített a vénás vért hatékonyan visszaáramoltatni .
A visszértágulatok típusai
Az felületes vagy elsődleges visszértágulatok (primer varicositas) oka veleszületett vénafal-gyengeség, és a vénabillentyűk szerkezeti elfajulása a felületes-és mélyvénákban. Ez a veleszületett hajlam örökölhető. Kialakulását több tényező is elősegítheti, pl. nőknél a terhesség. Komoly kiváltó tényező még az állófoglalkozás, illetve a tartós ülőmunka, de az arra hajlamosaknál a fogamzásgátlók hormonális hatása is ront a helyzeten.
Ilyenkor a felületes visszerek tágulata, pókhálószerű rajzolata látható. A mélyvénák megbetegedései a végtagok mélyebb rétegeiben, az izmok között futó vénákat, az úgynevezett mélyvénákat érinti. Ezek megbetegedése során a vénabillentyűk elégtelensége lép fel, emiatt a vénás vér egy jelentős részének pangása, vagy akár visszafelé áramlása okozza a problémát. Súlyosabb esetben mélyvénás trombózis is kialakulhat , azaz a pangó vér megalvad, és vérrögök képződnek, melyek elzárják az érintett ereket. Ez már komoly fájdalommal jár, és komoly problémákat okozhat.
Ha végtagjaink a nap végére duzzadtak, fáradékonyak, viszketnek, lábszárgörcs , vagy állandó tompa fájdalom jelentkezik, esetleg már kirajzolódik a seprőszerű pókháló- vagy a hálózatos visszeresség, mindenképpen forduljunk orvoshoz.
Jelentkezzünk be egy részteles angiológiai felülvizsgálatra, mert mint minden betegségnél, a visszerességnél is igaz, hogy minél tovább halogatjuk a kezelést, annál súlyosabb tünetekre számítanunk, és annál nehezebben tudunk majd megszabadulni ezektől.