Prof. Guy Poppy, az FDA tudományos főtanácsadója szerint minél ropogósabb a krumpli és a pirítós, annál több akrilamid található meg bennük. A hivatalos eredmények szerint a krumplit csak világos aranyszínűre kell sütni, a kenyeret pedig a lehető legenyhébben kell csak pirítani.
A lényeg a akrilamid volt, a legsötétebb változatban viszont 167. A legropogósabb sült krumpli akrilamid-tartalma 490 mikrogramm volt, a legenyhébb színű, de már fogyasztható krumplikban viszont ennek csak nyolcvanad részét mérték.
A helyzeten szerinte bizonyos sütési trükkökkel is lehet javítani. Az például, hogy az tárolás közben megnő a krumpli cukortartalma, ennek hatására a sütés közben pedig több méreganyag termelődik.
Mindezek mellett érdemes tudni, hogy még mindig nincs hivatalos határértéke a biztonságosan fogyasztható akrilamid-mennyiségnek és az Európai Bizottság szervei a maximálisan fogyasztható mennyiség értékét is vitatják. Jelenleg az EU-ban az ivóvízzel kapcsolatban létezik egy 0,1 mikrogramm / literes határérték, amely jóval kisebb annál, mint amit a sült krumpliban, a pirítósban vagy akár a kávéban találhatunk.
