Mint arra Sarah-Grace visszaemlékezett, az első terhessége alatt végig jól érezte magát, semmilyen probléma nem merült fel, és arra számított, ez a második várandóssága alatt is így lesz. A teherbe esés előtt egy hónappal azonban colitis ulcerosával , azaz fekélyes vastagbélgyulladással diagnosztizálták, ez egy ismeretlen eredetű krónikus betegség. "Nagyon nehéz volt olyan gyógyszert találni, amit babavárás idején is szedhetek. Mindegyik szer, amit kipróbáltam, szörnyű mellékhatásokkal járt, így az egész terhességem alatt rosszul voltam" - mondja a nő.
Betegsége miatt székletürítéskor mindig jelentős mennyiségű vért vesztett, amitől vérszegénység alakult ki nála. A szervezete ráadásul nem tudta rendesen megemészteni az elfogyasztott táplálékot, ezért folyamatosan fogyott is. Nagyon meg volt rémülve, de szerencsére a babával legalább minden rendben volt. Egészségesen, jó súllyal született meg a kis Everett, Sarah-Grace azonban közel sem volt ilyen jó állapotban.
Szinte az egész teste lebénult
Pár nappal a kisfiú világra jötte előtt erős fejfájás kezdte kínozni a nőt, pedig korábban szinte soha nem tapasztalt ilyet. Amikor pedig a szülés miatt befeküdt a kórházba, már hányt is. Anya és gyermeke a járványhelyzet következtében egyébként csak egy napig maradt bent, az újdonsült édesanyákat ugyanis igyekeztek minél hamarabb hazaküldeni, nehogy megfertőződjenek a kórokozóval.
A hazaérkezés estéjén Sarah-Grace egyszer csak úgy érezte, nem képes kontrollálni a testét, nem tudta megfelelően mozgatni a lábát, a kezét. Utólag már rájött, hogy ez a stroke tünete volt, de akkor legmerészebb álmában sem gondolta, hogy mindez megtörténhet vele. Végül meggyőzte magát, hogy csak egy kis pihenésre van szüksége, így hát lefeküdt, de miután felkelt, a testének jobb oldalát már egyáltalán nem tudta mozgatni.
Családja azonnal kórházba vitte. Ott CT-re küldték, amely számtalan vérrögöt mutatott ki. Ekkorra a bal lába kivételével az egész teste megbénult. Az orvosok elmondták neki, hogy stroke -ot kapott; mint hangsúlyozták, a terhesség végén, vagy a szülést követően előfordulhat a nőknél, hogy a hormonszint megemelkedése miatt vérrögök képződnek, amelyek stroke-ot okoznak. "Emlékszem, megkérdeztem az orvost, hogy meg fogok-e halni. Ő annyit felelt, hogy nem tudja" - így Sarah-Grace.
Igazi csoda, hogy túlélte
A nő csodával határos módon pár nap után jobban lett. Véralvadásgátlót kezdett szedni, hogy megakadályozzák a vérrögök kialakulását, később pedig rehabilitáció várt rá. Fizikoterápiás foglalkozásokon vett részt, de például a szemével is foglalkozni kellett, hiszen a stroke miatt kettőslátása lett. Mivel alig tudott mozogni, szinte mindent újra kellett tanulnia, akár egy kisbabának - állapota azonban gyorsan javult. Saját bevallása szerint egyébként nem a lábadozás volt a legnehezebb, hanem az, hogy amíg tartott a rehabilitáció, nem láthatta férjét és fiát, csak Facetime-on keresztül beszélhettek.
Amikor hazaengedték, alig akarta elhinni, hogy újra otthon lehet. A rehabilitáció ezután még egy hónapig folytatódott (csak Sarah-Grace otthonról járt be a kezelésekre), és szép lassan majdnem teljesen visszanyerte régi önmagát. "Most fantasztikusan érzem magam, annak ellenére is, hogy a bal kezem gyengébb, és a finommotoros képességeim sem olyanok, mint régen. Vezetni viszont nem vezetek, nem érezném magam biztonságban a volán mögött. Az orvosom az mondja, semmi sem indokolja, hogy most itt legyek, semmi sem szólt amellett, hogy túlélhetem a stroke-ot. Mindenki azt gondolta, ha túl is élem, halálom napjáig ápolásra fogok szorulni. Igazi csoda, hogy élek, és hogy szinte mindent képes vagyok magam megcsinálni" - nyilatkozta a nő a webMD -nek.
Mint mondja, amióta stroke-ot kapott, többször is elgondolkodott azon, mi a legfontosabb az életben, és többé már a legapróbb dolgokat sem veszi magától értetődőnek. Hálás mindenért, amit kap, amire képes, és arra koncentrál, hogy minél több időt tölthessen a szeretteivel. És - bármilyen meglepő, de - semmin sem változtatna az elmúlt időszakban történt események közül.
