Hogyan végzik a rókák vakcinázását?
2018. szeptember 29. és október 14. között zajlik Magyarországon a rókák őszi veszettség elleni vakcinázása. Az érintett térségekben a vakcinázás kezdetétől számított 21 napig ebzárlatot és legeltetési tilalmat rendel el az illetékes járási főállatorvos. A csalétekszórás a lakott, beépített területeket nem érinti - írja honlapján a Nébih .
A vakcina tartalmú csalétkeket kisrepülőgépekről juttatják ki a kezelendő területre a szakemberek. Az immunizálás a lakott, sűrűn beépített területeket nem érinti. A kezelt területek térképe és a vakcinázással érintett települések tájékoztató jellegű listája megtekinthető a Nébih honlapján.
Emberre veszélyes a vakcina?
A csalétek az ember számára kellemetlen szagú, belsejében alumínium-műanyag fóliában található a vakcina. Annak érdekében, hogy a rókák minél nagyobb arányban egyék meg a csalétekbe rejtett oltóanyagot, az érintett térségekben a vakcinázás kezdetétől számított 21 napig az illetékes járási főállatorvos ebzárlatot és legeltetési tilalmat rendel el, melyről a települési önkormányzat tájékoztatja a lakosságot.
A veszettség vírusára a vadon élő és házi emlősállatok egyaránt fogékonyak, de vakcinázással a betegség megelőzhető. A fertőzés fő fenntartói hazánkban is a vörös rókák, ezért az immunizálásuk különösen fontos állategészségügyi feladat. A program hatékonyságát a Nébih laboratóriumi vizsgálatai is alátámasztják: a legutóbbi vadászati évben a vakcinázott területeken a rókák mintegy háromnegyede vette fel a kihelyezett csalétkeket.
A veszettségről további információk olvashatók a Nébih Veszettségmentesítési programjának honlapján , míg a most induló immunizálási kampány részleteiről a hivatal weboldalán tájékozódhatnak.
Hogy terjed a veszettség és mik a tünetei?
Emberi megbetegedés 1994 óta nem történt, állatoknál legutóbb 2017 márciusában mutatták ki a vírust Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy rókában és két kecskében - írja cikkében a 24.hu , mely szerint veszettségtől mentesnek mégsem tekinthetjük magunkat: az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) vonatkozó szabályai alapján ezt a betegség utolsó előfordulásától számított két év után lehet kijelenteni.
A beteg állat a veszettség vírusát elsősorban harapása, marása útján, a nyálával terjeszti, harapáskor a vírus a bőrön áthatoló sérülésen keresztül jut a szervezetbe. A vírus a sérülés helyén, a beteg állat nyálával jut be a szervezetbe, majd az idegek mentén a gerincvelőbe és az agyvelőbe jut. Ezt követően jelenik meg a nyálmirigyekben, és így válik az állat vírusürítővé, azaz képessé a fertőzés továbbadására.
A vírus agyvelőgyulladást okoz , ezért a legtöbb esetben valamilyen idegrendszeri tünetre lehetünk figyelmesek. Legelőször az állat viselkedése változik meg: félénk, tompult, étvágya változó, hangja rekedtté válik, esetleg nyálzik. Ezt követi az úgynevezett dühöngési szakasz, amire fokozott ingerlékenység jellemző, ilyenkor az állat támadásra hajlamos. Nyelési nehézségek alakulnak ki, majd idegbénulás miatt nem tud nyelni, tekintete kancsal, állkapcsa lóg, nyála csorog. A végső, bénulásos szakaszban a törzs és a végtag izmai is megbénulnak, aminek következtében szerencsétlen elerőtlenedve elfekszik és néhány napon belül elhullik.
