Elsősegélynyújtás

A keringés ellenőrzése

Az élethez nélkülözhetetlen az oxigén. Ha a sérült oxigénellátásában zavar támad, eszméletét elveszíti és szívverése leáll, akkor idővel bekövetkezik a halál. Elsősegélynyújtáskor ezért mindenekelőtt a sérült vérkeringésének és légzésének rendezéséről kell gondoskodni.

Ha valaki összeesik, a következőképpen kell eljárnunk: ellenőrizzük a bőr színét, azután azt, hogy szabadok-e a légutak, majd állapítsuk meg, van-e vérkeringése az illetőnek. Az utóbbit a pulzus tapintásával ellenőrizhetjük. Ezeket követően hívjuk ki a mentőket. Utána állapítsuk meg, hogy a sérült eszméleténél van-e. Beszéljünk hozzá hangosan és tagoltan. Óvatosan rázzuk meg a vállát. Ha sehogyan sem reagál, elvesztette az eszméletét.

A pulzus ellenőrzése

A nyaki pulzus a légcső és a fejbiccentő izom között húzódó árokban (karotiszháromszög) található. Először tapintsa ki, majd tíz másodpercig figyelje és mérje. Ha a pulzus nem tapintható, ha nincs jele a keringésnek, haladéktalanul kezdje meg a szívmasszázst.

A szívmasszázs

A külső szívmasszázs célja a vérkeringés fenntartása. Az ehhez szükséges oxigént az elsősegélynyújtó szájból szájba lélegeztetéssel juttatja a sérült légutaiba. A nem keringő vért nem lehet oxigénnel telíteni, ugyanakkor az oxigénhiányos vér keringése is hiábavaló. A külső szívmasszázst ezért mindig a mesterséges lélegeztetéssel együtt kell alkalmazni.

A mellkas nyomkodása

Ha a gyermek élettelennek látszik, és nem tudja kitapintani az érverését, helyezze kezét ugyanúgy a mellkasra, mint felnőttnél tenné, ám csak egyik tenyerével nyomja, körülbelül a mellkas hosszirányú átmérőjének egyharmadát kitevő mélységig. Tegye ezt ötször egymás után, majd fújjon be a gyermek szájába. Az öt mellkasnyomkodást és a befúvást váltogassa a mentő megérkezéséig.

A mellkas nyomkodása felnőttnél

1. Fektesse a balesetest kemény, stabil felületre. Ha ágyban fekszik, a legelső, amit tennie kell, hogy a földre helyezi. A mellkast a szegycsont alsó felén nyomogassa (a rajzon piros színnel jelöltük).

2. A masszázst tenyérrel, kellő, de ne túl nagy erővel végezze, vigyázva, hogy ne súlyosbítsa az esetleges sérüléseket. Az elsősegélynyújtó testsúlya néhány centiméterrel benyomja a sérült mellkasát, így a szívben lévő vér a verőerekbe ürül, s a vérkeringés megindul. Fontos, hogy a nyomásmentes időszak azonos legyen a nyomás alattival, hogy legyen ideje a szívnek ismételten megtelni vérrel.

3. Ha segítség nélkül végzi az elsősegélynyújtást, előbb lélegeztessen szájból szájba háromszor, majd nyomja össze tizenötször a szívet, és kezdje elölről az egészet.

A nyomkodás nagyjából olyan ütemű legyen, mint a szívműködés természetes ritmusa, ami percenként átlagosan 72 összehúzódást jelent. Két elsősegélynyújtó közül az egyik szájból szájba lélegeztet egyszer, közben a másik tízszer nyomást gyakorol a mellkasra. A nyomás 4-5 centiméter mélyre történjen.

A nyomás erőssége

Mekkora nyomást fejtsek ki a mellkas nyomkodásakor?

A felnőttnél függőlegesen, felülről lefelé irányuló nyomást kell gyakorolni: négy-öt centiméterre benyomni a szegycsontot, majd a kéz elmozdítása nélkül felengedni.

Soha ne!

Tilos szívmasszázst adni légző vagy tapintható pulzusú embernek. Ezzel károsíthatja a tüdőt, megállásra késztetheti a szívet.

A mentési testhelyzet

Lapos, kemény felületen, hanyattfekvő helyzetben, a nyakat megemelve, a fejet hátrahajtva kell elhelyezni a még légző és szívveréssel rendelkező, de eszméletlen vagy azzal küszködő (zavart, aluszékony, kómában lévő) személyt. Ez a testhelyzet biztosítja a nyitott légutakat. A légzés meglétéről a mellkas emelkedése és süllyedése, a keringésről a pulzus tapinthatósága árulkodik.

Nyakcsigolya- vagy bordatörés gyanúja esetén tilos megmozdítani a sérültet.

A sérült mentési testhelyzetbe fektetése

Az öntudatlan, lélegző sérültet mentési testhelyzetbe kell fektetni. Ezzel akadályozhatjuk meg azt, hogy a nyelv elzárja a légutakat. Mivel a fej alacsonyabbra kerül, mint a test egésze, a folyadék kifolyik a szájból. A sérült így nem lélegzi be a gyomortartalmat. Ez a testhelyzet a zavart tudatú (aluszékony vagy kómában lévő) sérültnek a legbiztonságosabb. Ha kénytelen magára hagyni az eszméletlen sérültet, előbb helyezze mentési testhelyzetbe, és csak azután menjen segítséget kérni.

Nem szükséges minden lépést figyelembe venni, ha a sérültet az oldalán fekve találta meg.