Nemcsak szemtelen, veszedelmes is
Akik nemcsak a Toldi első énekéből ismerik a "bögölyök hadát", hanem személyes tapasztalatokból is, azok tudhatják, hogy ezek a rovarok tulajdonképpen legyek, csak házi rokonaiknál jóval nagyobbak és veszélyesebbek. A legismertebb bögölyféle az "esőhozó pőcsik", mely körülbelül 1-1,5 centiméteres nagyságú. A potrohon túlérő szárnya szürke vagy feketésszürke, márványozott. A hímek nagy összetett szeme a fejtetőn összeér, míg a nőstényeknél azt kis lemez választja el egymástól.
A hímek és a nőstények megkülönböztetése azért hasznos, mert míg a hímek teljesen ártalmatlanok, csak a virágok nektárjával táplálkoznak, a nőstények vérszívók. Az ormányszerű szájszervükkel szúrnak, a sebbe ürítik a véralvadásgátló hatású nyálukat (vele a kórokozókkal teli gyomortartalmuk egy részét is), majd vért szívnak az "áldozattól". A bögölycsípés után kialakuló bőrpírt, a kemény, lobos duzzanatot és a fájdalmat a sebbe került méreganyag okozza.
A fájdalmas csípés súlyos következményekkel is járhat
A többi vérszívó rovarhoz, például a szúnyogokhoz, kullancsokhoz hasonlóan a bögölyök is terjeszthetnek kórokozókat a sebbe eresztett nyálukkal. Egyrészt a korábban más, élő "áldozatból" szívott vérrel együtt adhatják tovább a következőnek az abban lévő vírusokat, baktériumokat, egysejtű és féregparazitákat, másrészt az is előfordul, hogy frissen elhullott állatból vagy már bomlásnak indult tetemből kiszívott nedvekkel terjesztenek súlyos betegséget okozó kórokozókat. Fertőzésveszélyt hordoz az is, hogy a bögölyök viszonylag nagy sebet ejtenek az adott állaton, és erre rágyűlnek más legyek is, lábukon, szívókájukon további kórokozókat hurcolva.
Számos olyan mikrobát ismerünk, amelyet a bögölyök terjesztenek, és ezek közül több az emberekre is súlyos veszélyt jelent. Ilyen például az állatok közt időnként járványt okozó tularémia és a sertések kolerája, száj- és körömfájása is. Dél-Amerikában az álomkórt nem a cecelégy, hanem a bögölyök ottani fajtája terjeszti. Egyes fonálférgek terjesztésében is a böglyöknek van nagy szerepe. Ez Afrikában százezreket érint, de másutt is előfordulhat ilyen fertőzés. Ráadásul a bögölyök jól repülnek, viszonylag nagy távolságokat tudnak megtenni, ami fokozza a járványügyi veszélyességüket.
Vízre és vérre szomjasak
A szakirodalom szerint böglyök támadására leginkább a nedves területeken, főleg tavak és lassú folyású vizek partján számíthatunk. A felsoroláshoz hozzá kell tenni, hogy száraz rétek, legelők mellett, víztelen területeken, erdők közelében is szép számmal előfordulnak böglyök, és, ha itt találnak áldozatra, még sokkal agresszívebben viselkednek. Hasonlóképpen zivatar előtti forróságban is "megvadulnak": a népi megfigyelés szerint eső közeleg, ha nagyon csípnek a böglyök.
Mindezek hátterében a böglyöknek nemcsak a táplálkozási, hanem a szaporodási szokásai is állnak: több bögölyfaj nőstényeinek a peteérleléshez szüksége van valamilyen gerinces állat vérére. Ezeket az állatokat (marhákat, juhokat, lovakat, disznókat stb.) a legelőkön, vagy (vadon élő, nagy növényevő emlősöket) a vízpartokon, itatóhelyeken találják. A vízfelszíneket más rovarokhoz hasonlóan a böglyök is szívesen felkeresik, hogy egy pillanatra érintve nedvességet vegyenek magukhoz. Az embereket (különösen a napozó, fürdőző, nagy szabad bőrfelülettel megjelenő embereket) pedig mint ugyancsak melegvérű, gerinces élőlényeket éri az a kétes megtiszteltetés, hogy a böglyök vérszomjának áldozata legyen.
A visszatükröződő felület vonzása
Nemrégiben néhány fiatal kutató azt vizsgálta, miért vonzó egyes rovarok, így a szitakötők és a böglyök számára a polarizált, vagyis a sötét, sík felszínről (sötét, fényes gépkocsikról, talajtakaró fóliáról, műmárványról stb.) visszatükröződő fény. Azt találták, hogy valószínűleg ezeket vízfelszínnek látják, és "zsákmányállatot" remélnek a közelében. Fellocsolt betonlap, napon hagyott autó, feltöltött kerti medence szinte pillanatok alatt gyűjtőhelye lesz ezeknek a repülő vérszívóknak.
A böglyök "polarizációlátása" segíthet az ellenük való védekezésben is: erre építve igyekeznek csapdát kidolgozni a számukra. Néhány egyszerű módon addig is védekezhetünk e megfigyelés alapján ellenük. Például az autót ne hagyjuk a napon, hanem vigyük árnyékba, vagy (hosszabb ideig parkolva) takarjuk le pokróccal. Ha egyik sem lehetséges, legalább ne közvetlenül a táborhely mellé állítsuk le, telepedjünk le némi távolságban tőle. A kertben, kicsit távolabb kedvenc pihenőhelyünktől, tegyünk ki egy lapos tálban vizet (amúgy sem árt madáritatónak), hogy inkább az vonzza a bögölyöket, ne a mi izzadságtól fénylő bőrünk.
Az izzadságot amúgy is érdemes izzadságot gátló dezodorral, vagy egyszerűen szárazra törülközéssel, pólócserével kerülni, hiszen különösen a testesebbek verejtékének illata messziről csalogatja a vérszívókat. Fürdés után ne maradjunk a vizes fürdőruhában, hanem öltsünk lehetőség szerint szárazat - ez egyéb egészségügyi szempontok miatt is szerencsésebb.
Ha már megtörtént a baj
Ha olyan helyen tartózkodunk, ahol sok a bögöly (helyenként szinte felhőznek) mindenképpen használjunk rovarriasztó eszközöket, a teraszon elektromos, füstölő, egyéb védekező eszközöket, a szabadon hagyott bőrfelületre rovarriasztó krémeket, sprayt, stb. Ha mégis megtörténik a csípés, készüljünk fel rá, hogy a bögöly csípése nagyon fájdalmas, és több napig is eltarthat a hatása. Először égető érzés, majd hosszan tartó területi gyulladás, akár félalmányi duzzanat jelentkezik. A csípés helyét hideg vizes borogatással, a gyulladást és a viszketést csökkentő krémekkel hűsítsük. Különösen oda kell figyelni arra, ha valaki rovarallergiás, hiszen nála akár sokk is kialakulhat.
