Az elmúlt évek egyik legnagyobb sci-fi sikere volt Andy Weir regénye, A marsi, a belőle készült filmet, a Mentőexpedícicót pedig nemrég mutatták be a hazai mozikban. A történet főszereplője, Mark Watney (akit az Oscar-díjas Matt Damon alakít) egy szerencsétlen baleset miatt egyedül marad a Marson, és csak akkor van esélye a túlélésre, ha megvárja a következő csapat űrhajóst, akik csak évek múltán jutnak el a távoli bolygóra.
A film alkotói szerint egyetlen eseménytől eltekintve igyekeztek mindent a lehető legtudományosabban bemutatni – vajon mennyi igazságtartalma van a filmnek? Milyen körülményekkel kellene valójában szembenéznie a Marsot kutató űrhajósoknak?
A légkör rendkívül vékony, így nem biztosít elegendő védelmet a napszéltől, és a nyomás hiánya meggátolja, hogy folyékony víz legyen a bolygón (bár a NASA szakemberei nemrég erre utaló bizonyítékokat találtak). A Mars talajában magnéziumot, nátriumot, káliumot, klórt találtak, vagyis az összetétele hasonló a földi talajéhoz, azonban „halottnak” tekinthető, nincsenek benne olyan mikroorganizmusok, melyek lehetővé tennék, hogy bármi megteremjen benne. A marsi levegő nagy része, mintegy 95 százaléka szén-dioxid, emellett argont és nitrogént is tartalmaz, oxigén azonban csak nyomokban van benne.
Jim Green, a NASA bolygótudománnyal foglalkozó igazgatója a WebMD.com-nak elmondta, hogy a marsi körülmények meglehetősen veszélyesek, de a filmben bemutatott űrruha, illetve a hosszabb tartózkodásra is megfelelő „űrkunyhó” lehetővé teszi, hogy az extrém hőmérsékletet és az oxigénhiányt elviseljék. Dr. Erik Antonsen, a NASA másik szakembere szerint elvileg végtelen mennyiségű oxigén állítható elő a szén-dioxidból, így nem kell attól tartani, hogy egyszerűen kifogyunk belőle. A vizet Watney az űrrepülőgép üzemanyagának elégetésével állítja elő, és bár ez elméletben szintén lehetséges, a NASA szakemberei mindenkit óvva intenek attól, hogy ezzel otthon is kísérletezzenek.
A történet szerint Watney talál egy csomag burgonyát – az űrhajósok tápláléka valójában speciálisan előállított élelmiszer, mely nem romlik meg, és gravitáció nélküli környezetben is fogyasztható (például három évig tartott kifejleszteni a koreai nemzeti fogás, a kimchi egy olyan változatát, mely az űrben is ehető).
A friss élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök rendkívül ritkák. Watney sikeresen elülteti a burgonyát, a marsi talaj termővé tételéhez pedig az űrhajósok összegyűjtött ürülékét használja. Ezt a módszert évezredek óta alkalmazza az emberiség, de dr. Antonsen szerint mégsem olyan jó ötlet ürülékkel trágyázni. Az emberi bélrendszerben található baktériumok ugyanis az új környezetben ellenőrizhetetlenül szaporodhatnak.
A fizikai szükségletek mellett az érzelmi-pszichikai szükségletekről sem szabad elfeledkezni. A főszereplő teljesen egyedül marad egy ismeretlen és veszélyes környezetben, hatalmas nyomás alatt. Azonban Watney rendkívül összeszedetten reagál – dr. Antonsen szerint ez az űrhajósokra igen jellemző személyiségjegy.
„Az űrhajósokat úgy választják ki, hogy intellektuálisan rugalmasak legyenek, képesek legyenek gyorsan alkalmazkodni a kihívásokhoz” – mondta a szakember. „Watney azonban különösen nehéz helyzetben van, hiszen egyedül kell szembenéznie a nehézségekkel. Az űrhajósok alapvetően csapatjátékosok, egymást motiválják, és szoros kapcsolatban vannak a földi irányítóközponttal is.”
Rendkívül nagy szerepe van a regényben és a filmben is Watney száraz humorának. Ez Jim Green szerint szinte „alapkövetelmény” a NASÁnál, mert az űrkutatással foglalkozókra hatalmas nyomás nehezedik, és a humor, a nevetés segít feloldani a feszültségeket. Emellett a nevetés ellenállóbbá, egészségesebbé teszi az embereket, a humor átsegít a nehéz helyzeteken, és jobb problémamegoldást tesz lehetővé.
A főszereplő egyéb tulajdonságai is hozzásegíthetik a túléléshez: a rugalmasság, az adaptálódás képessége, a felelősségvállalás, a türelem, a megoldandó feladatok megfelelő sorrendbe állításának képessége. Watney olyan dolgokra koncentrál, amelyre hatása van, és nem azok felett aggodalmaskodik, amelyek rajta kívül állnak. Ugyanakkor egy jól meghatározott cél lebeg a szeme előtt, ez pedig értelmet ad a cselekedeteinek.
„Nem mindenki születik olyannak, mint Mark Watney, vannak olyanok, akik egy hasonló helyzeben kétségbe esnének” – mondta Robert Brooks pszichológus, a Harvard Medical School professzora. „Azonban ez olyan képesség, mely elsajátítható, tanulható, és szerencsére még az sem szükséges hozzá, hogy száműzöttek legyünk a Marson.”
