„A szakirodalom szerint bármilyen munkát is végzünk, minimum három hétre lenne jó kiszakadni a mindennapi rutinból ahhoz, hogy kipihenjük magunkat. Ehhez persze nem elég, hogy bár nem dolgozunk, de otthon vagyunk, és ugyanúgy szervezzük az életünket, intézzük a dolgainkat, mint általában. A legszerencsésebb, ha el tudunk utazni valahova kikapcsolódni, ám ha ez akadályba ütközik, akkor a megszokott környezetünkben kell egyfajta nyaralós napirendre áttérni. Három hét után egyébként már szinte biztos, hogy elmondhatjuk magunkról, feltöltődtünk a következő időszakra – ami azonban, és ezt muszáj hangsúlyozni, nem tart ki egy egész évre” – nyilatkozta a HáziPatika.com-nak Gyetvai Viktória mentálhigiénés szakember, hozzátéve: komoly bajunk származhat abból, ha nem szánunk időt a kikapcsolódásra, pihenésre.
Az összes élmény, amivel nap mint nap találkozunk, nyomot hagy bennünk, és érezzük, hogy amit megtapasztalunk, az jó-e nekünk, vagy sem. Ha az az érzés áraszt el minket, hogy örülünk, ellazulunk, kényelmes állapotban van a testünk, akkor tudjuk, hogy rendben vagyunk (ezt nemcsak az válthatja ki, ha valamilyen különleges dolgot csinálunk, kialakulhat a boltban, vásárlás közben is). A probléma ott kezdődik, ha egyfolytában valamilyen negatív stressz ér minket – vagyis olyan élmény, ami testileg-lelkileg lehúz bennünket –, és nem tudunk megfelelően töltekezni. Például azért, mert nem kapcsoljuk ki magunkat, így a stressz állandóan megterheli az egész lényünket. Ilyenkor üthetik fel a fejüket a különféle betegségek, amelyek jelzik, hogy az életünk nem abban a kerékvágásban halad, amiben kellene. Szívinfarktus, agyvérzés, sérülések – például csonttörés, húzódás –, derékfájás, szorongás, depresszió is jelentkezhet.
Tele vagyunk hiánnyal
Sokaknak már a hazaúton elkezdenek hiányozni a nyaralás alatt megtapasztalt élmények, és némi szomorúsággal gondolnak vissza mindarra, amit maguk mögött hagytak. Ez természetes, elvégre egy olyan időszak ért véget, amely – jobb esetben – nem a terhekről és a döntésekről, hanem a felhőtlen örömökről szólt. Amennyiben azonban a letargia jóval mélyebb, és úgy megyünk vissza a munkahelyre, hogy teljesen össze vagyunk törve, az már távolról sem normális. „Ha rendben vagyunk magunkkal, az életünkkel, és hiányzik a nyaralás, akkor vannak erőforrásaink arra, hogy a vágyódást tervezésbe, szervezésbe fordítsuk. Ha viszont visszajövünk az utazásból, és csak nézünk meredten, miközben sajnáljuk magunkat, akkor azzal foglalkozni kell, mert valamilyen mélyebb ok miatt tele vagyunk deficittel, hiánnyal” – figyelmeztet Gyetvai Viktória.
A szakember azt tanácsolja, tegyük fel magunknak a kérdést: az alatt az időszak alatt, amíg nem nyaralunk, a mindennapjainkban a helyünkön vagyunk, jól érezzük magunkat, vagy inkább testet-lelket gyötrő kényszer feszít bennünket, és soha nem érezzük önazonosnak azt, amit csinálunk? Ha utóbbi állapotból utazunk el, és arra jövünk vissza, hogy a következő hetekben, hónapokban megint nem lehetünk önmagunk, akkor nem a nyaralás a gond, nem ott romlott el minden. A nyaralás csak elmélyítette azt az élményt, amivel már előtte is találkoztunk, de nem néztünk szembe vele.
Látszik rajtunk, és mi is érezzük
Gyakran a nem megfelelő munkahely a probléma gyökere. Ha nem szeretjük, amit csinálunk – például azért, mert nem mi választottunk a hivatásunkat, hanem a szüleink erőltették ránk, vagy nem jövünk ki jól a kollégákkal, a főnökkel, esetleg már belefásultunk a feladatokba –, nem meglepő, hogy a nyaralás után magunkba zuhanunk.
Ugyanez a helyzet akkor, ha rossz párkapcsolatban/házasságban élünk. Nyaraláskor „megerőltetjük” magunkat, igyekszünk úgy tenni, mintha semmi probléma nem lenne. Lehet, a gyerekek vagy szülői elvárások miatt, de lehet, hogy azért, mert még nem érezzük késznek magunkat a változásra, válásra, szakításra. Ám ha vége a pihenésnek, akkor megint szembe kell nézni a nehézségekkel.
A mai kor emberére jellemző, hogy úgy gondolunk magunkra, mint egy perpetuum mobilére, vagyis egy örökké mozgásban lévő szerkezetre: arra törekszünk, hogy mindig legyen valami program, elfoglaltság, nem vagyunk képesek lassítani, megállni. Ez a hozzáállás, viselkedés is magyarázhatja, miért érezzük rosszul magunkat nyaralás után, sőt, már magát a nyaralást is tönkreteheti. Folyamatosan az új élményeket keressük, de hiába tapasztalunk meg rengeteg mindent, úgy érezzük, semmi sem elég (jó), semmi sem elégít ki minket.
Ha valaki hajlamos arra, hogy valamilyen okból kifolyólag a társadalmi elvárásokhoz alkalmazkodva élje az életét, és ne úgy, ahogy neki a legjobb, annak a nyaralása is az önfeladásról, a másokhoz való illeszkedésről fog szólni. Következésképp ebben a helyzetben sem fogja jól érezni magát, hiszen nem tud feltöltekezni, nem azt kapja, amire neki szüksége lenne.
Ami a jellegzetes – fogalmazzunk úgy –, tüneteket illeti, Gyetvai azt mondja, egyénfüggő, ki hogyan viselkedik vagy érez ilyenkor. „Ha érzelmileg reaktívak vagyunk, tehát vehemensen reagálunk az élet dolgaira, akkor érzelmileg felfokozottá válunk a nyaralás után: türelmetlenek, ingerlékenyek, lobbanékonyak leszünk. Egy deaktív embernél viszont, aki az érzelmei elfojtásával védekezik, egyfajta robotszerű, érzelemmentes viselkedés érhető tetten: kiüresedik, visszahúzódik. Bárhogyan is reagálunk, az biztos, hogy nemcsak kívülről látszik rajtunk, de belülről is érezzük, hogy nem vagyunk jól. Befészkeli magát egy gondolat, hogy bár elmentünk nyaralni, és örülnünk kellene, kipihentnek kellene lenni, de valami nincs rendben.”
Játékos, kreatív, bohókás
Ha a nyaralás után nagyon mélyre kerültünk, célszerű szakemberhez fordulni, aki a megfelelő terápiás módszerekkel hozzásegít ahhoz, hogy jobban legyünk. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor Gyetvai Viktória megjegyezte: bár ma már egyáltalán nem „ciki” bejelentkezni pszichológushoz vagy éppen mentálhigiénés szakemberhez, vannak, akik elveszthetik a munkájukat, ha kiderül, hogy mentálisan nincsenek jól. Ők vannak a legnagyobb veszélyben. Ha ugyanis nem mondják ki, hogy baj van, és nem is néznek szembe vele, az a bizonyos cérna előbb vagy utóbb, de el fog szakadni – és ezt a nyaralás sem fogja tudni megakadályozni.
Amennyiben nem ilyen súlyos a helyzet – vagyis csak arról van szó, hogy bár nagy általánosságban jól érezzük magunkat, és rendben van az életünk, de visszavágyunk oda, ahol voltunk –, néhány egyszerű trükkel elűzhetjük a szomorúságunkat. A mentálhigiénés szakember szerint nagyon jó hatással lehet ránk az, ha elkezdjük tervezni a következő utat, figyelve arra, hogy ne tűzzünk ki magunk elé nehezen vagy egyáltalán nem megvalósítható célokat.
Szintén hasznos, ha kreativitásba fordítjuk a vágyódásunkat. Papírkép formájában nyomtassuk ki vagy hívassuk elő a nyaralás képeit , és ragasszuk be egy albumba, vagy írjuk le, milyen emlékeink vannak az utazásról. „A kérdés, hogy fáradozunk-e azért, hogy a jövőben értéket képviseljen egy lezajlott utazás, vagy hogy ami jó élmény volt, abból egy rossz pillanatban fel tudjunk töltekezni, bele tudjunk merítkezni? Tudunk-e játékosak, bohókásak, kreatívak lenni? Az tudniillik mindig bajt jelez, ha ezek a képességek eltűnnek.”
