"Tegyél a sebre pókhálót" - ez a mondás több ezer évig hangozhatott el, hiszen már az ókori Rómában is ismerték, ahol nemcsak sebkezeléshez, de még szemölcs ellen is ajánlották. A középkori orvosok is széles körben használták: nyílt sebet fedtek be pókhálóval, illetve a gyulladt fogra tekerték. A modern idők tudományos vizsgálatai eleinte fokozták az ellentmondásokat a pókselyem gyógyhatásával kapcsolatban. A dániai Aarhus Egyetem kutatói ezért megkísérelték igazolni a pókselyem antibiotikus hatását.
Miért lenne védőhatása?
"A pókselymet mindig nagy csodálat, majdhogynem misztikum övezte" - írta a kutatást vezető biológus. A mítoszok egyike a gyógyhatás, amelyet inkább hiedelem táplált, semmint bizonyítékok. Amióta csak elterjedt a nézet, hogy a pókselyemnek mikrobaölő hatása van, azóta próbálják ezt különféle elméletekkel igazolni. Így például a "társas pókok" nézet szerint azért antibiotikus a pókselyem, hogy a nagyobb csoportokban élő pókfajták egyedei között megakadályozza a fertőzések terjedését. Merthogy ezeknek a pókoknak a beltenyészet miatt gyengébb az immunrendszerük, fogékonyabbak a betegségekre.
Nem megfelelőek a bizonyítási módszerek - állítják a dán kutatók a kollégákról. Korábbi laboratóriumi kísérletekben például gyakran acetont vagy etil-acetátot használtak a pókselyem feloldására, és az oldat antimikrobiális tulajdonságait vizsgálták. Csakhogy ezek az oldószerek maguk is ilyen hatással rendelkeznek.
Vissza a természethez
Az Aarhus Egyetem kutatói viszont természetes úton a pókokból kinyert pókselymet tanulmányoztak, és nem találták jelét antimikrobiális aktivitásnak. Jóllehet ez nem zárja ki, hogy bizonyos fajok pókhálója mégis rendelkezne ilyen tulajdonsággal, azért az eddigi vizsgálatokat megkérdőjelezi.
A pókok egyébként a tojásaikat burkolják pókselyemből szőtt csomagba, amit szakszóval kokonnak nevezünk. A póktojás magas tápanyagtartalmánál fogva ideális a mikrobák szaporodásához. Ám a tojásokat védő selyemzsáknak még sincs mikrobaölő hatása, pusztán a fejlődő utódok fizikai védelmét szolgálja - vélik a dán kutatók.
