Tabutéma: a szellentésről

Néhány éve jelent meg a 24 éves német orvostanhallgató, Giulia Enders könyve, a Darm mit Charme. Gyorsan eladtak belőle 200 ezer példányt, ami elég volt ahhoz, hogy a mű nemzetközi karrierbe kezdjen, és szerte a világon több mint egymillió keljen el belőle.

Enders Frankfurtban tanult orvos-mikrobiológusnak, és bájosan megszállottja lett a bélrendszerben lakozó baktériumoknak és a nekik köszönhető bélgázok termelődésének - kinek hogyan tetszik.

Enders szerint a béltartalom (köztük a gázok) távozásához a guggolás a legalkalmasabb testtartás, mert ilyenkor nem helyeződik terhelés a belekre, szemben a nyugati ülőkehasználattal, amikor "megtörik" a bélcsatorna, s megnehezíti a matéria előrehaladását. A világon legalább 1,2 milliárd embernek a székelés sohasem okoz gondot a természetesen póz használata miatt.

Másfelől ott vannak a záróizmok. Egyiket mindenki ismeri, amelyet tudatosan nyithatunk és zárhatunk, de van még egy másik, belső izom is, amely a tudatunk befolyásától mentesen üzemel. A bélrendszer elküld egy mintát a kimeneti kamrába, ahol a belső és külső záróizom érzékelő sejtjei eldöntik, hogy abból biztonságosan lesz szellentés vagy sem.

Otthon el lehet ereszteni, de nyilvános helyen, vagy a munkahelyen kevésbé. Ha a belső záróizom túlságosan gyakran kap olyan jelezést, hogy küldje vissza az anyagot, akkor egy idő után már nem is hajlandó az értékelésre, és ebből székrekedés is kialakulhat. Szóval időnként jobb kimenni a mosdóba, és megszüntetni a belső feszültségforrást.

A bél az immunrendszerünk kétharmadát tartalmazza, és tele van élő anyaggal, hiszen mindannyian legalább kétkilónyi baktériumot hordozunk magunkkal. A baktériumaink részt vesznek a kórokozók elleni küzdelemben, hozzájárulnak az ételek megemésztéséhez, az energia kinyeréséhez, hormonokat termelnek, és hatással lehetnek a közérzetünkre.

A bél és az agy közötti kapcsolat egy viszonylag új terület az orvostudományban, amely Enderst is nagyon izgatta. Ezzel nincs egyedül. Egy amerikai biokémikus, Rob Knight például a Nature tudományos magazinban kifejtette, hogy ez a terület legalább annyi lehetőséget hordoz, mint az őssejtkutatás - tudatta a The Guardian.

A könyv egyébként magyarul is megjelent a Park kiadónál, Bélügyek (A belek csodálatos világa és a jó emésztés) címmel.