Egy traumatikus élmény vagy egy jelentős stresszhelyzet tartós, sőt, bizonyos esetekben életre szóló viselkedésváltozást okoz. Hiába jól ismert e jelenség, idegrendszeri háttere és hatékony gyógymódja még nincs – olvasható a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat közleményében.
Rágcsálókon vizsgálták a stressz hatásait
A HUN-REN KOKI Lendület Thalamus Kutatócsoport kutatói egy rágcsáló stresszmodellben vizsgálták ezt a kérdést, az eredményeik pedig – amelyeket a PLOS Biology című szakfolyóiratban publikáltak – forradalmasíthatják a stressz okozta viselkedésváltozások gyógyítását.
A PTSD tünetei
A PTSD egyik legismertebb tünete az emléknyomok gyakori, nem odaillő helyzetben történő felidézése. Kevésbé ismert viszont, hogy az időnként jelentkező tünetek mellett szinte állandóan jelen lehetnek olyanok is, amelyek jelentősen befolyásolják a hangulatot és a viselkedést. Ezek erőssége betegenként eltérő lehet. Ilyen tünet lehet például a nyugtalanság, a nehezebb elalvás, az érzelmi bizonytalanság és a visszahúzódás is.
Bár sokan vizsgálják, hogyan rögzíti és idézi fel az agy az emlékeket, de az még mindig nem tisztázott, hogy milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a tartós érzelmi változások hátterében” – írták.
A kutatók tisztában vannak vele, hogy az emlékek rögzítése és felidézése során az emlékeket tároló idegsejtcsoportok aktivitása rövid időre megváltozik. Amikor viszont nem idézzük fel az eseményt, az agyi emléknyom „alvó” állapotban marad: az idegsejtek aktivitása ilyenkor alacsony, és nem változik. A kutatók szerint ezért nem világos, hogyan vezethet az emlékekhez kapcsolódó rövid idejű aktivitásváltozás tartósan fennálló érzelmi állapotokhoz, különösen a stresszes eseményeket követő első napokban. Ez a kérdés azért is fontos, mert jelenleg a PTSD kezelésének fő módszere az emlékek kioltására összpontosít, de ezek az eljárások nem túl hatékonyak.
Mi lehet a tartós viselkedésváltozás oka?
A HUN-REN KOKI kutatói egy rágcsáló stresszmodellben végzett kísérletben felfedeztek egy stresszhelyzet után kialakuló, tartós idegi aktivitás-fokozódást, ami napokon át fennmaradt. Ez azért különleges, mert az agyban általában erős mechanizmusok működnek a túlzott aktivitás csökkentésére, így eddig nem volt ismert, hogy ilyen hosszú ideig állandóan fennmaradó aktivitás létezhet.
A kísérletben részt vevő egerek számára a stresszt egy ragadozó (róka) szaga jelentette, aminek 10 percig voltak kitéve. A kutatók a stresszt követően az állatoknál fokozott idegsejt-aktivitást figyeltek meg, amit éber állapotban nyugtalanság, elalváskor zavart viselkedés és hosszabb elalvási idő kísért.
A közlemény szerint a fokozott aktivitást a talamusz egy különleges szerveződésű középső magcsoportjában, a paraventrikuláris magban (PVT) írták le. Nem véletlenül ezen a területen: a PVT ugyanis egy olyan „kapcsolóközpont”, ahol a stresszt és éberséget kódoló agyterületek jelei találkoznak, mielőtt továbbítódnának a viselkedést szabályozó agykéregbe.
Új utak nyílhatnak a PTSD kezelésében
A kutatók ezután egy órán keresztül szelektíven gátolták a PVT sejteket, és azt tapasztalták, hogy ebben az esetben nem alakult ki a PVT tartós aktivitás-fokozódása. Ezzel együtt elmaradtak a stressz által kiváltott, napokon át fennmaradó viselkedésbeli változások is. Érdekes módon a rövid, mindössze egyórás PVT-gátlás jelentős mértékben akkor is hatékony maradt, ha csak öt nappal a stresszes esemény után alkalmazták. Ez az eredmény megnöveli annak az időablaknak a hosszát, amelyen belül egy ezen eredményekre alapozott potenciális kezelés hatékony lehet.
