A kóklerek mindig is szívesen vonzódtak a gyógyításhoz, hiszen a beteg embereket könnyebb kihasználni. Néha azonban orvosok válnak szélhámossá, máskor egyes betegségek megítélése változik a korral, de olyan is előfordul, hogy egy orvosi eszközt használnak teljesen másképp, mint ahogy eredetileg gondolták. Az alábbi történetben, amelyet az IFL Science szemlézett, mindegyik fenti jellemzőre akad példa.
Talán kevesen tudják, hogy a 18. században általános szemlélet volt az orvosok körében, hogy a végbélnyílás fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében, és a különféle betegségek gyógyításában. Olyannyira, hogy még 130 éve is fejfájás, pattanások és az elmebaj kezelésére árulták például a fenékdugókat. Vagy gyakori volt a dohányfüstös beöntés is, amely abból állt, hogy a beteg végbelébe pipával dohányfüstöt fújtak fájdalomcsillapítás gyanánt. Annak ellenére, hogy a gyakorlatnak nyilvánvalóan semmilyen orvosi haszna nincs, hiszen a tüdő nem igazán kapcsolódik a végbélhez, meglehetősen népszerű volt egy időben.
Régi eszköz, új szerepben
Mint a lap írja, alighanem a végbélnyílásról alkotott orvosi
felfogás vezetett el 1890-ben az első egészségügyi fenékdugasz "feltalálásához". A sors furcsa fintora, hogy a dilátornak (tágítónak) nevezett eszköz később egészen másról vált híressé. A 20. században már análdugó néven ismerték, és elsősorban szexuális segédeszközként tekintettek rá, megalkotója szándékától teljesen függetlenül.
Az eredeti eszköz feltalálója egy bizonyos Dr. Young nevű orvos volt, aki többféle méretben árulta portékáját – székrekedés ellen. Az extra nagy kiszerelés
legszélesebb pontján 3,8 centiméter átmérőjű és 10 centiméter hosszú volt. A
használati utasítás szerint fél-egy
óráig kell a fenékben hagyni, és elsősorban a székrekedés gyógyítására
alkalmazandó. Használat előtte meleg vízben kell felmelegíteni, majd vazelinnel
bekenni, és guggoló helyzetben vagy oldalra fekve, felhúzott térdekkel óvatosan
bevezetni a végbél pereméig vagy még azon is túl.
A székrekedés gyógyítását úgy magyarázta a feltaláló, hogy a tágító rendszeres használata "erősíti és tonizálja a székletürítést irányító izmokat”, amivel nem is nagyon lőtt mellé, hiszen valóban lehet ilyen hatása a tartósan erős fizikai behatásnak a végbél záróizmaira. Idővel azonban a doktor nem állt meg a székrekedés gyógyításánál, hanem más, egészen elképesztő gyógyhatásokat tulajdonított termékének, amellyel azok nyilvánvalóan nem bírtak.
Kicsit túltolta
Dr. Young azt állította, hogy a termék elősegíti a pihentető alvást, enyhíti a bűzös leheletet és a rossz szájízt, a fakó bőrt, a pattanásokat, a vérszegénységet, a fásultságot, a szellemi hebehurgyaságot, az álmatlanságot, az étvágytalanságot, a fejfájást, a hasmenést, az aranyeret, a puffadást, az emésztési zavarokat, az idegességet, az ingerlékenységet és a hideg végtagokat. A felsorolásból is látható, hogy a fenékdugasz használata nem hogy javít, de kifejezetten súlyosbíthatja a betegséget, például aranyér esetén.
Mindez már az amerikai orvosoknak is sok volt, és beperelték a kóklert, akit eltiltottak a hivatása gyakorlásától. Egyébként drága – mai áron 80 dollárba (32 ezer forintba) kerülő – fenékdugó-szettjét meglepően sokáig élvezhette a művelt nagyközönség. Több mint egy évszázad zavartalan jelenlét után az amerikai egészségügyi hatóságok csak 1942-ben tiltották be a terméket egészségügyi okokból. Ahogy indoklásukban írták: „Az orvos állításait a gyógyhatásokról nem támasztják alá bizonyítékok, emellett a termék veszélyes az egészségre, amennyiben a címkén előírt, ajánlott vagy javasolt gyakorisággal és időtartamban használják”.
