Lisa Feldman Barrett, a című lapban tette közzé.
A félreértés kezdetéhez egészen az 1970-es évekig kell visszanyúlni, amikor is egy fiatal pszichológus, Paul Ekman elutazott Pápua-Új-Guineába , hogy kiderítse, vajon az emberi arckifejezések univerzálisak-e, és egy dühös vagy szomorú arcot mindenhol ugyanúgy felismernek-e az emberek. Ennek érdekében különféle érzelmeket kifejező arcképeket mutatott amerikai, illetve a dél-tengeri szigetvilágon élő emberek számára, akiknek az volt a feladata, hogy nevezzék meg, ki hogyan érzi magát szerintük. Az eredmények azt mutatták, hogy bárhonnan származott is valaki, ugyanahhoz a képhez ugyanazt az érzelmet párosította.
Barrett azonban korábbi kutatásaiból jól tudta, hogy egymás arckifejezéseinek értelmezése során nagyon fontos a kontextus, ezért elhatározta, hogy megismétli a kísérletet, így aztán 2011 őszén összeállított egy csapatot, akik Maria Gendron vezetésével elutaztak Namíbiába, ahol felkerestek egy eldugott helyen élő törzset. Az alanyok először 36 arcképet kaptak, melyeken hat ember a hat különféle érzelmet fejezte ki, és a feladatuk az volt, hogy rendezzék őket csoportokba az alapján, mely képeken látnak hasonló érzelmeket.
Az ember azt várná, hogy megszületik hat csoport a hat érzelem alapján, ám ehelyett a helyi lakosok jóval több csoportot állítottak fel, melyeket külön nevekkel illettek, például "boldog", "nevető", "csodálkozó" arc. Ezután különféle érzelmekhez tartozó hangokat is csoportosítaniuk kellett a kísérletben résztvevőknek, de itt is az derült ki, hogy amelyik kifejezés az egyik ember számára a boldogsághoz társult, azt egy másik ember a levertség állapotához társította.
A szakemberek Bostonban is megismételték a kísérletet, ahol megint egészen más eredmények születtek. Bár az alanyok ott valóban az elvárt terminusok szerint csoportosították az arcképeket, ám mindez akkor ment nekik igazán, ha az érzelmeket kifejező szavakat is megkapták a képek mellé. Gendron szerint mindez arra utal, hogy amiről eddig azt feltételeztük, hogy univerzális kategóriák, azok valójában csupán a nyugati, sőt leginkább az amerikai társadalomra nézve igazak.
