A SM fellángolások során rosszabbodó, az idegpályák idegsejtjeinek hosszanti nyúlványai, az axonok maradandó sérülésével járó, mozgáskorlátozottsághoz vezető krónikus idegrendszeri betegség. A betegek vérének vizsgálata során fedezték fel a neurofascin (NF) nevű fehérje elleni antitestet. Ez a fehérje, pontosabban az NF186 és az NF155 fehérjék, az axont borító fehérjehüvely befűződéseinél, az axon szabadon lévő részeinél fordul elő. Az antitest mindkét neurofascin-fehérjét felismeri.
Sejtkultúrán végzett vizsgálatoknál az antitest blokkolta az idegnyúlvány ingerületvezetését, állatkísérletben pedig igazolható volt az érintett idegszál sérülése, és a betegség rosszabbodása. Ahhoz, hogy ezek az antitestek egyáltalán eljuthassanak az idegek közelébe, és ott károsodásokat okozhassanak, valamiképpen át kell lépniük az úgynevezett vér-agy-gátat, az agyszövetek és az azokat ellátó erek között szűrőként működő érbelhártyát, ami e fehérjék számára egészséges emberben átjárhatatlan. A gyógymódhoz úgy akarnak közelebb jutni, hogy megpróbálják a betegek szervezetéből, egészen pontosan a vérből kimosva eltávolítani ezeket az antitesteket. Kérdés, lesz-e mérhető javulás legalább egy időre, és hogy a beteg szervezet újratermeli-e ezeket az ellenanyagokat.
Forrás:
www.aerzteblatt.de
