A középső csoport felénél járhattunk, amikor először behívtak az óvónők és közölték: valami nem stimmel Petivel. Nem figyel, szórakozik, hangoskodik, zavarja a többieket, és sokszor inkább máshoz van kedve, mint ami éppen a feladat lenne
– idézi fel levelében Ildikó, hogyan is kezdődött kálváriája a kisfiával.
„Az adventi előadás próbáján csak fekszik a szőnyegen, így Menyhért helyett csak bárány lehet”;
„nem akar fogat mosni”;
„sehogy se tudjuk rávenni, hogy tornázzon a többiekkel”
– nap mint nap más miatt szóltak. A helyzet ráadásul folyamatosan romlott, ezért első körben azt javasolták a szülőknek, vigyék el Petit pszichológushoz és terapeutához. A következő okok merültek fel a kisfiúval kapcsolatban:
- A szülők nem elég következetesek a szigorúbb elveket betartató óvodához képest, ez pedig frusztrációt okoz benne. Igyekeztek tehát otthon is több szabályhoz ragaszkodni.
- Zavarja a nagy létszámú csoport, ezért Peti a pszichológusnál egyéni foglalkozásokon vett részt.
- Túl okos, ami miatt unatkozik az ovis társai között, az IQ teszt eredménye viszont teljesen átlagos eredményt hozott.
- Idegrendszeri éretlensége van, ami a koraszülöttsége miatt merült fel. TSMT-t, vagyis Tervezett Szenzomotoros Tréninget, egy mozgásalapú fejlesztést javasoltak, valamint hogy rendszeresen ússzon.
Mivel továbbra sem történt érdemi változás, végül elküldték Ildikóékat a Pedagógiai Szakszolgálathoz, ahol teljes körűen kivizsgálták Petit. Kapott egy BTMN kódot, vagyis papíron Beilleszkedési, Tanulási, Magatartási Nehézséggel küzdő gyerek lett.
A megoldás egészen váratlan helyről érkezett
A sokoldalas értékelés végén egy szülői javaslat állt: vigyük el polateszt vizsgálatra. Nem igazán értettem, mi köze lehet a látásnak ahhoz, hogy Peti nem tud beilleszkedni, ráadásul a kötelező státuszvizsgálatokon minden évben rendben találták a szemét. A polateszten végül egy 45 perces vizsgálat eredményeképp megkaptuk a magyarázatot: Peti rejtett kancsal.
A rejtett kancsalság – ahogy az optikus is elmagyarázta – kívülről nem látszik, mert az érintettek folyamatos erőfeszítéssel párhuzamosan tartják a szemeiket. Ez az állandó alkalmazkodás azonban jelentős terhet ró az idegrendszerre, ami megmagyarázhatja a panaszokat. Peti végül prizmás szemüveget kapott, és a figyelme már néhány héten belül fokozatosan javulni kezdett, mostanra pedig megszűntek a viselkedésbeli furcsaságok.
A diagnózisra három évet kellett várnunk, mert korábban senki sem javasolta nekünk ezt a vizsgálatot.
Mi is a rejtett kancsalság?
„Rejtett kancsalság esetén az erőlködés a szemmozgató izmokat érinti, amik folyamatosan dolgoznak azért, hogy a két szem párhuzamosan állhasson. Emiatt instabil a látott kép, az erőlködés ráadásul a többi között fáradtságot, figyelemzavart, fej- és szemfájást, látásproblémákat, és még sok ezzel összefüggésbe hozható panaszt okozhat” – magyarázza Németh Roberta. Az Ametiszt Optika szakembere hozzáteszi: ha az izom teljesen elfáradt, és már nem tud erőlködni, a jobban „kancsal” szem befelé vagy kifelé fordul pihenni. Ha „kipihente” magát, akkor egy ideig megint tud erőlködni, de egyre többször kerül pihenő állapotba. Ez egy folyamatos plusz izommunka, ami jelentősen megterheli a vegetatív idegrendszert, fogyasztva annak energiáját, amit a szervezet máshonnan kénytelen elvenni.
Bármikor jelentkezhet
A probléma – általában a szemmozgató izmok eltérő hossza – veleszületett. Az ezzel járó panaszok azonban csak később utalnak a bajra: jelentkezhetnek már az óvodai években is, de ha valaki jól tud kompenzálni, előfordul, hogy csak felnőtt korban. Ez nem azt jelenti, hogy az illető addig nem volt kancsal, hanem hogy addig volt elég energiája ellensúlyozni az izomműködést – hangsúlyozza az optikus, aki elméletét egy korábbi esetével is alátámasztja. "Egy nyolcvan éves hölgy öt éve fennálló kettőslátással számos szakorvosi vizsgálaton esett át (szemészet, CT, MRI, neurológia), de érdemi megoldást nem kapott, így kénytelen volt együtt élni a problémával. A polateszt vizsgálat során jelentős rejtett kancsalság derült ki, amelyet rövid idő alatt sikerült korrigálni, így a páciens jónéhány év után újra egy képet látott, és visszanyerte korábbi életminőségét."
Megoldás: prizmás szemüveg
A prizmás szemüvegben egy speciális lencse van, amely a szem előtt a fénysugarakat eltolva lehetővé teszi, hogy elfordult szemállás mellett is jó helyre jusson be a fény az ideghártyán keresztül. Ezáltal a szemmozgató izmok erőlködése megszűnik, stabilizálódik és élesedik a látás, így csökkennek a panaszok is. A vegetatív idegrendszer megszabadul a túlzott és felesleges energiapazarlástól, így az az energia, ami addig a szemmozgató izmok koordinálására fordítódott, végre felszabadul. Hatékonyabbá válhat a figyelem, a tanulás, vagy akár a szabadidős tevékenység – húzza alá Németh Roberta.
Hogy kinél mennyi idő alatt enyhülnek a panaszok, vagy következik be akár teljes gyógyulás, az egyénenként eltérő. Mivel a vegetatív idegrendszernek idő kell a megnyugváshoz és az alkalmazkodáshoz, a legtöbb esetben a szemüveg rendszeres viselése mellett is szükség van néhány évre. Jó tudni azonban, hogy ennél a problémánál a prizmás szemüveg az egyetlen megoldás. Mivel a rejtett kancsalság oka a túlzott és folyamatos izomműködés, a szemtorna nemhogy javít, még ronthat is a helyzeten, így a szakember az érintetteknek ezt semmiképp sem javasolja.
Az egyetlen megoldás, ha az izmokról lekerül a terhelés, úgy, hogy közben a fény is jó helyre megy. Ezt csak a prizmás szemüveggel – később pedig akár műtéttel – lehet elérni.
Miért nem tud senki erről a vizsgálatról?
Bár a kötelező szemészeti szűrések általában nem térnek ki a rejtett kancsalság vizsgálatára, mára a fejlesztőpedagógusok is felismerték ennek jelentőségét, és sok esetben ők maguk kezdeményezik a célzott kivizsgálást.
Tízből nyolc szülő megkérdezi a vizsgálat után, hogy miért nem tud senki erről a lehetőségről. Én harminc éve csinálom, és mostanra már rengetegen egyetértenek velem: kötelezővé kellene tenni még az iskola előtt, hogy ne ott derüljön ki a probléma. Akkor már ugyanis komoly figyelemzavart is okozhat, ami nagyon megnehezítheti a tanulást.
Hosszú távon aztán – ha nem ismerik fel a probléma okát – ezek a gyerekek komoly önértékelési zavarral is küzdhetnek. Sokkal többet kell ugyanis dolgozzanak ugyanazért az elismerését, osztályzatért, és jellemzően egy idő után már olvasni sem szeretnek, ami nyilván újabb tanulási problémákhoz vezethet.
