A púpos bálnák és más sziláscetek különleges gégét fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy a víz alatt énekeljenek. „A hangok abszolút létfontosságúak a túlélésükhöz, mivel azok segítségével találják meg egymást az óceánban párzáskor” – mondta el a kutatást vezető Coen Elemans professzor, a Dél-dániai Egyetem tudósa a BBC Newsnak.
A sziláscetek 14 fajból álló csoportot alkotnak, amelyek a sziláik (lemezeik) segítségével szűrnek ki planktonszerű apró élőlényeket a vízből a táplálkozáshoz. Mindeddig nem volt világos, hogy hogyan adnak ki kísértetiesen hangzó, összetett dallamokat. Elemans professzor kollégáival három partra vetődött bálna teteméből távolította el azok gégéjét, és ezek segítségével végeztek kísérleteket úgy, hogy levegőt fújtak át rajtuk.
Az emberi hangok a gégében lévő hangszalagok megrezegtetésével keletkeznek. A bálnáknak U-alakú a hangszáluk, de gégéjükben egy zsírpárna is található – ezek között préselik át a levegőt a hangképzéshez. A Nature folyóiratban publikált tanulmány arra is felhívta a figyelmet, hogy az óceánban a hajózás által keltett zaj megzavarja a bálnákat. Ugyanis a bálnák énekének frekvenciája és a hajók által keltett zaj átfedésben van egymással. A tanulmány szerzői szerint az óceáni zajok megakadályozhatják a bálnákat abban, hogy nagy távolságokra üzenjenek egymásnak. Ez a megállapítás létfontosságú lehet a púpos bálnák, kék bálnák és más veszélyeztetett tengeri óriások védelme szempontjából.
Kate Stafford, az Oregoni Állami Egyetem bálnák kommunikációját kutató szakértője úttörőnek nevezte a tanulmányt. Kiemelte, a bálnák különlegességét jelzi, hogy ilyen összetett hangzás kiadására képesek. A kutatás a bálnák evolúciójába is bepillantást enged azzal kapcsolatban, hogy őseik hogyan tértek vissza a szárazföldről az óceánokba, és milyen alkalmazkodásra volt szükségük ahhoz, hogy a víz alatt is kommunikálni tudjanak egymással.
