Az ülve alvás nagy ellensége az úgynevezett REM-fázis, ez az alvási ciklusunk egyik fontos szakasza, a rövidítés annyit takar, hogy rapid eye movement, vagyis gyors szemmozgás - írja az index.hu .
Ez az alvásidő kb. 20-25 százalékát teszi ki, az agyi aktivitás pedig látványosan magas közben; ilyenkor szoktunk álmodni is. Ebben az alvásfázisban agyunk kikapcsolja a végtagok izomzatát, vagyis átmenetileg ugyan, de gyakorlatilag megbénulunk.
És éppen ez a probléma. Ülés közben ugyanis több izmunk is folyamatosan dolgozik: például a hátunkat tartják egyenesen, vagy a nyakizmok a fejünket, illetve az egyensúlyunkat is fenntartják, hogy ne dőljünk el. De ha elalszunk, és nincs tökéletesen kitámasztva a hátunk-nyakunk, azonnal kibillenünk az egyensúlyunkból, a testünk pedig riadót fúj, hogy korrigáljon. Ezt jól meg tudjuk figyelni az ülve szendergőkön: folyton be-bebólintanak, és felkapják a fejüket, töredék másodpercekre felébredve. Kivéve persze, ha sikerült ügyesen az ablaknak, vagy az utastárs vállának dőlve teljesen stabil pozíciót felvenni, de ez elég ritkán jön össze, és rögtön fel is borul, ha az ember álmában kicsit megfordulna.
De valószínűleg jobb is, hogy szervezetünk nem hagy bennünket sokáig ülve aludni, ugyanis ha lábainkat behajlítva és mozdulatlanul tartjuk huzamosabb ideig, akkor ez egyenes út lehet a mélyvénás trombózishoz .
