Ráadásul a májenzimek - melyek emelkedett szintje rendszerint megbízhatóan utal a máj fokozott zsírtartalmára - ezekben az esetekben alábecsülték az MR-rel mért értékeket. "Fontos, hogy diagnosztizáljuk a zsírmájat a kettes típusú diabéteszesekben, mivel a nem alkoholos eredetű zsíros degeneráció jóval gyakoribb ebben a betegcsoportban, mint a nem diabéteszesekben. A zsíros elfajulás idővel rosszabbodhat, és akár májzsugor kialakulásához is vezethet, mely miatt májelégtelenség léphet fel" - hangsúlyozták Dr. Anna Kotronen és szerzőtársai a Diabetes Care c. szaklapban megjelent közleményükben. A szerzők szerint azért is nagyon fontos a máj zsírtartalmának megismerése, mert ennek fényében a terápia is egyénre szabottan változtatható.
Dr. Kotronen és munkatársai 70 cukorbeteg és 70 azonos korú, nemű és testtömegindexű kontroll személy bevonásával végezték a kutatást. A máj zsírtartalmát proton MR spektroszkópiával, a test összetételét MRI-vel vizsgálták. A diabéteszes betegek mája átlagosan 80 százalékkal több zsírt tartalmazott, mint a nem diabéteszeseké (Az első csoport tagjainak mája átlagosan 13 százalék, a második tagjainak 7,3 százalék zsírt tartalmazott).
A nagyobb testtömegű betegek esetében a különbség tovább nőtt, ám a vércukorcsökkentő kezelés típusa nem befolyásolta az eredményeket. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a májenzimek alapján történő zsírtartalombecslés nem megbízható, ezért nem szabad kizárólagosan arra hagyatkozni a cukorbetegek vizsgálatakor.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
