Izraeli kutatók közel 100, az 1990-es évek végén született csecsemőt követtek nyomon két évtizeden keresztül, hogy megvizsgálják, milyen hatással van rájuk az édesanyjukkal fizikai kontaktusban eltöltött idő - írta meg a medicalxpress.com. A szakemberek végül arra jutottak, hogy az anyával való kapcsolat évekkel később mérhető hatással volt a szociális agy működésére, valamint a másokkal való együttérzés és kapcsolattartás képességére. "Az anyai test közelsége lehetővé tette, hogy anya és gyermeke között a fejlődésük 20 éve alatt mélyebb legyen az összhang, jobban szinkronba kerüljenek egymással. Ez az összhang pedig érzékenyítő hatással volt az agyra, elősegítve az empatikusabb viselkedést" - mondta el Ruth Feldman, a tanulmány írója, az Interdisciplinary Center Herzliya professzora.
Így dolgoztak a szakemberek
A vizsgálatba bevontak a megfelelő időben született, egészséges csecsemőket, akikkel az anyjuk könnyedén és azonnal kapcsolatot teremthetett, illetve koraszülötteket is: utóbbiak között voltak olyan babák, akik, mielőtt fizikai kontaktusba kerülhettek volna az anyjukkal, pár hetet inkubátorban töltöttek, valamint olyanok is, akiket, mivel jobb állapotban voltak, az anyjuk legalább 14 egymást követő nap, naponta nagyjából egy órán keresztül magánál tartott bőr-bőr kontaktusban.
A szakemberek időnként bejelentkeztek a családoknál, hogy megvizsgálják az anyák és gyermekeik közötti összhangot, kezdetben úgy, hogy a nonverbális jeleket és az azokra adott válaszokat figyelték. Ahogy telt az idő, anyák és gyermekeik úgy építettek ki egyre komplexebb képességeket annak érdekében, hogy megértsék, milyen helyzetben van a másik, és hogy elfogadják, a másiknak is van véleménye. Kora felnőttkorban az alanyok agyát is megvizsgálták. "Arra kerestük a választ, hogy az agy képes-e empatikus lenni a másik ember különféle érzelmeivel kapcsolatban, képes-e átérezni a másik szomorúságát, szorongását, ugyanúgy, ahogy az örömét, boldogságát is" - szögezte le Feldman, aki arra is kitért: a vizsgálatok során az amigdala és az insula nevű agyi terület mutatott figyelemre méltó érzékenységet. A szakember előbbit az érzelmek nem tudatos azonosításának központjaként, utóbbit pedig olyan részként jellemezte, ahol a saját testünkből érkező jeleket egyesítjük azokkal a jelekkel, amelyek egy másik ember érzelmi állapotával kapcsolatosak.
Úttörő eredmények
Dr. Michael Yogman, a massachusettsi Cambridge Health Alliance gyermekorvosa úttörőnek nevezte a kutatás eredményeit, amelyek megerősítették, mennyire fontosak a korai évek. "A szülők érzékenyebbek lesznek a kisbabájuk jelzéseire, ha rendszeres a közöttük lévő direkt kapcsolat, még akkor is, ha ez nem bőr-bőr kontaktus. Ez kezdi szinkronba hozni a bioritmust, a cirkadián ritmust, a hormonális folyamatokat és az agyban létrejövő változások sokaságát, amelyekről Feldman is írt" - magyarázta a szakember, aki úgy folytatta: a koraszülötteknek hiába kell nélkülözniük életük első pár hetében az édesanyjukkal való közvetlen kapcsolatot, ha szerető, óvó, támogató közegbe viszik őket haza, az ugyanúgy pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődésüket.
Mi a helyzet az apákkal?
Noha a tanulmány nem az apák és gyermekeik közötti összhangra fókuszált, Yogman úgy véli, amennyiben az apák már a korai évektől sokat foglalkoznak a picivel, a hatás hasonló lehet, mint az anyák esetében. Feldman is hasonlóan gondolkodik, mint hangsúlyozta, minden szeretetteljes, stabil kapcsolat fontos a gyermek életében.
A tanulmányt a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America) nevű folyóirat online változatában publikálták március 30-án.
