Az áll az emberi arc egyik legmeghatározóbb része. Olyannyira, hogy gyakran személyiségjegyeket is társítunk hozzá: az erős, széles áll határozottságot, a keskeny pedig inkább finomságot, kecsességet sugall. Egy új evolúciós elemzés szerint azonban ennek a testrészünknek semmilyen konkrét funkciója nincsen, egyszerűen csak ott maradt, amikor a koponyánk és az állkapcsunk más részei átalakultak. Vagyis az emberi áll pusztán evolúciós melléktermék – számolt be a Buffalói Egyetem friss kutatásának eredményeiről az IFL Science. De akkor vakon miért csak nekünk van?
Áll – miért csak az embernek van?
Az áll nagyrészt véletlenül fejlődött ki, és nem közvetlen szelekció révén, hanem a koponya más részein végbement változások evolúciós melléktermékeként
– állítja a kutatást vezető Noreen von Cramon-Taubadel antropológus, a Buffalói Egyetem professzora.
Az ilyen tulajdonságokat az evolúcióbiológiában parapetnek nevezik. A kifejezés az építészetből származik: amikor boltíveket építenek, a szerkezeti megoldások miatt üres, háromszög alakú terek keletkeznek, ezek azonban nem önálló céllal jönnek létre, hanem a szerkezet járulékos termékei. Ami igazán különlegessé teszi az állat, hogy kizárólag csak a Homo sapiensnek, vagyis a mai embernek van ilyen testrésze. Sem a neandervölgyiek, sem a ma élő emberszabású majmok nem mutatják ezt a jellegzetességet. Ez a tény arra utal, hogy az áll viszonylag későn, már a modern ember kialakulásakor jelent meg.
Így született meg az áll
Kapcsolódó cikk
A kutatók a hominidák, vagyis azon főemlősök koponya- és arcvonásait vizsgálták, amelybe az emberszabású majmok és a mai ember is beletartozik. Arra keresték a választ, hogy mely változásokat irányította közvetlenül a természetes szelekció.
Az eredmények szerint:
- a koponya szöge megváltozott, hogy helyet adjon a nagyobb agynak;
- az alsó arcrész kisebb lett, mivel a fogaink mérete csökkent; a változáshoz pedig az is hozzájárult, hogy
- ez mind összefüggött a két lábon járás kialakulásával.
Mégsem teljesen felesleges
Bár maga az áll valószínűleg nem tölt be konkrét funkciót, közvetetten mégis az evolúciós sikerünk része, hiszen azok a változások – nagyobb agy, kisebb arc, hatékonyabb két lábon járás –, amelyek végül az áll megjelenéséhez vezettek, alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy azzá váljunk, akik ma vagyunk.
