A vezető ausztrál egyetemen a kőhal mérgét tanulmányozták, arra voltak kíváncsiak, hogy mitől olyan halálos. Ezért többek között röntgenkrisztallográfiával igyekeztek meghatározni a toxin kémiai szerkezetét. Az eljárás során röntgensugárzásnak tették ki a kikristályosított mérget, amely csak rá jellemző módon szórta szét a sugarakat.
Az így rögzített jellemzőkből a tudósok már meg tudták állapítani, hogy a méregmolekula hogyan épül fel. A felfedezés váratlan rálátást nyújtott az emberi szervezet immunválaszára, amely akár 30 százalékban is felelős lehet a leukémia kezelésére alkalmazott csontvelő-transzplantációk sikertelenségéért.
Ezeken a lyukakon vagy pórusokon aztán bejuthatnak a sejtbe a méreganyagok, amelyek belülről elpusztítják őket. Hogy a pórusokban a 20 perforinsejt összekapcsolódásából kialakuló gyűrűk pontosan miként jönnek létre, az ma még rejtély, de a stonustoxin felfedezése feltárta e védekezési mechanizmus egy fontos részét.
A mostani vizsgálatok során megállapították, hogy a kőhal mérgében két perforin-szerű fehérje összekapcsolódik. Ha sikerül megfejteni ezt a kölcsönhatást, az elvezethet a 20 molekula összekapcsolódásának megértéséhez is, s világossá válhat, hogy a perforin hogyan alakíthatja ki a komplett pórusokat.
Dr. Sheena McGow, a projekt egyik vezetője elmondta, hogy az emberekben a nem kívánt vagy túlzott perforin-aktivitás a felelős egy sor orvosi problémáért, ami nemcsak a transzplantációknál okoz gondot, hanem szerepe van például az 1-es típusú cukorbetegség esetében a hasnyálmirigy-sejtek pusztulásában is. Ezért nagy jelentőségű, hogy az egyetemen elkezdhették a perforin-gátlók kifejlesztését.
