Bár első hallásra a tőzsdeügynököket, az edzőket és a jósnőket érdekelhetnék az eredmények, valójában a skizofrénia, Alzheimer-kór, Parkinson-kór és más neurológiai betegségek korai stádiumában szenvedő betegek számára hozhat előrelépést a kutatás.
A Journal of Cognitive Neuroscience legújabb számában megjelent tanulmány szerzői a középagyi dopaminrendszerre összpontosítottak, arra az evolúciós szempontból ősi rendszerre, amely jeleket küld az agy többi részére, amikor valamilyen váratlan esemény következik be. Funkcionális MR-vizsgálattal kimutatták, hogy ez a rendszer kódolja az előrejelzési hibát, amikor a nézőknek választaniuk kell, mi fog következni egy hétköznapi eseményt bemutató videofelvételen.
Jeffrey M. Zacks, a kutatás vezetője elmondta, hogy a közeljövő előrejelzése létfontosságú a viselkedés irányításában, és kulcsfontosságú összetevőnek számít a percepció, a nyelvfeldolgozás és a tanulás elméleteiben. "Értékes eszköz ahhoz, hogy el tudjunk futni a ránk támadó oroszlán elől, de még ennél is értékesebb ahhoz, hogy kitérjünk az útjából még az előtt, hogy az oroszlán ugrana. Óriási adaptív előny lehet, ha egy kissé túl tudunk tekinteni a horizonton" - állítja a pszichológus.
Zacks munkatársaival az előrejelző percepció működésének elméletén dolgozik. A teória középpontjában az áll, hogy a jövő előrejelzése nagyrészt a jelenben történő események mentális modelljének fenntartásán alapul. Most és akkor, ezt a modellt frissíteni kell, különösen akkor, amikor a környezet váratlanul megváltozik. Kísérletükben egészséges fiatal önkénteseknek mutattak hétköznapi események videofelvételeit. A felvételt egy darabig nézték, aztán leállították, és megkérdezték a résztvevőktől, vajon mi történhet öt másodperccel később. Az esetek felében a videót két esemény határán állították le, a másik felében pedig az esemény közepén. Az alanyok az esemény közepén több mint 90 százalékos pontossággal jelezték előre, mi fog következni, az események határán azonban alig 80 százalékos pontossággal, ráadásul ekkor bizonytalanabbak is voltak.
A funkcionális MR-vizsgálat azt mutatta, hogy jelentős aktivitás zajlott a résztvevők középagyi területein akkor, amikor az alanyok választottak, illetve amikor visszajelzést kaptak választásuk helyességéről. Zacks szerint a kísérlet azzal a reménnyel kecsegtet, hogy e jóslás alapú mechanizmusok felderítésével hatékonyabban ki lehet mutatni a korai stádiumú neurológiai betegségeket, és olyan eszközöket lehet kifejleszteni, amelyek segíthetnek a betegeken.