A belső óránk valójában egy hőmérő

Régóta ismert, hogy az agyban létezik egy fényérzékeny terület, az úgynevezett szuprakiazmatikus mag, mely közvetett módon koordinálja a napi ciklust. A Science szeptember 15-i számában közölt tanulmány szerint a látóideg felett lévő mag érzékeli, ha a szembe fény jut, és így felismeri a napszakot.
A szuprakiazmatikus mag ezután egyes idegsejteknek jelet küld, melyek beállítják a szervezet hőmérsékletét. A maghőmérséklet ilyenfajta ciklikus változása befolyásolja a sejteket, ezen keresztül a szövetek és a szerveket, és meghatározza, hogy azok aktívak vagy nyugvó állapotúak legyenek.

Régóta ismert, hogy a melegvérű állatok testhőmérséklete a napszaktól függően ciklikusan változik. Azonban Dr. Joseph Takahashi és munkatársai bizonyították elsőként, hogy ez a változás a test belső biológiai órájának alapja. Ez a változás rendkívül finom, napi néhány tized fokban mérhető, és nem függ sem az esetleges láztól, sem a külső hőmérséklettől.

A mechanizmus sokkal fejlettebb, mint a növényekben, az egyszerűbb életformákban és a hidegvérűekben működő cirkadián ritmust szabályozó folyamatok, ugyanis ezen élőlények szervezetének működését nagy mértékben befolyásolja a környezet hőmérséklete. Így a törzsfejlődés során előnybe kerültek a melegvérű állatok.

Jelen vizsgálatban a kutatók egér eredetű sejttenyészetekkel foglalkoztak, és feltárták azokat a géneket, melyek közreműködnek a cirkadián ritmus szabályozásában. Megállapították, hogy a szuprakiazmatikus mag sejtjei nem érzékenyek a külső hőmérsékletre, ez pedig megerősítette, hogy ezek a sejtek végzik el a ritmus legfelsőbb irányítását.

Forrás: Medipress hírszolgálat