Az emberi test saját klímája
A szervezet túlmelegedésétől igyekszik megóvni bennünket az a jól szabályozott rendszer, melynek fontos részét képezi a verejtékezés, és az azért felelős verejtékmirigyek. Ez utóbbiakból 2-4 millió darab gondoskodik arról, hogy ne tudjunk túlhevülni, hogy belső hőmérsékletünk ne emelkedhessen 37°C fölé. S ha már a klímás hasonlatnál maradunk: a rendszer termosztátja egyébként az agy hipothalamuszában található, ami a bőrben lévő idegsejtekkel áll közvetlen kapcsolatban. Az izzadság azonban nemcsak a hőmérsékleti viszonyok helyén kezelésében óriási segítség: véd a baktériumok és gombák ellen is. A verejtékmirigyek a bőr irharétegében helyezkednek el, belőlük kétféle ismert; az apokrin (például a hónaljban, tejszerű váladékkal) és ekkrin mirigyek (a teljes testfelületen, külső hallójárat kivételével - híg, szagtalan folyadékot, sóoldatot állítanak elő, de erős, aromás ételek fogyasztásával, illetve néhány gyógyszertől változhat a szaga).
Az izzadságról is elmondható néhány általános adat: 99,7 százalékban víz, a maradék 0,3 százalék pedig konyhasó (NaCl), kálium-klorid, karbamid, tejsav, immunglobulin, fehérje, méreganyag és nehézfém (például kadmium, nikkel, ólom).
Az izzadás normális jelenség, olykor azonban súlyos betegségeket jelezhet
Mitől izzadunk?
A legismertebb okok a nagy meleg, a nehéz fizikai munka, bizonyos gyógyszerek (lázcsillapító, hányás elleni szerek, inzulin), a lázzal járó betegségek és némely fertőzés (tébécé, malária, brucellózis stb.), a cukorbetegség (diabétesz), a pajzsmirigytúltengés, a terhesség, az elhízás, a köszvény, a sokkos állapot, a szívelégtelenség, a szívinfarktus , az angina, a reumás ízületi gyulladás, a Parkinson-kór, a gerincvelő sérülése, a változás kora (menopauza, klimax), az alkoholizmus, és a különféle heves érzelmi hatások (izgalom, félelem, vizsgadrukk, düh stb.).
Amit az izzadás és a szagok ellen tehetünk
A dezodorok leginkább tüneti kezelésre, a szaganyag megkötésére, illetőleg az orrfacsaró szagot létrehozó baktériumok visszaszorítására alkalmasak, az izzadás meggátlására többnyire nem. Az izzadásgátló dezodorok antibiotikumot és baktériumölő cinksókat tartalmaznak, másrészt alumínium-hidroxi-kloridokat, melyek pórusösszehúzó hatásukkal csökkentik az izzadást, úgy hatnak, mint a vérzéscsillapító timsó. Más hatóanyagok az "illatozó" savakat alakítják szagtalan sókká. Ha tehetjük, válasszunk olyan bőrbarát, illatanyag- és alkoholmentes termékeket, melyek a bőr pH-ját is csökkentik, így a bakteriális aktivitás (ami a kellemetlen szagokért felelős) is mérsékelhető!
Általánosságban még mindig a legfőbb szabály a rendszeres tisztálkodás, és enyhíthet jócskán a szagképződési folyamatokon a természetes alapanyagú (len, pamut, selyem) ruhanemű is. Érdemes a nehéz, fűszeres ételeket kerülni, hiszen az aromás táplálék is érződhet az izzadságunkon.
Ha úgy véljük, az átlagosnál sokkal erőteljesebben verejtékezünk, mindenképpen bízzuk az orvosra annak felderítését, hogy mi áll a jelenség mögött, s hogy miképp kell azt, illetve a hátterében meghúzódó bajt kezelni. A kísérletezés helyett jó, ha tudatosítjuk, hogy az alapbetegség gyógyítása nélkül legfeljebb részleges és mulandó eredményre számíthatunk. Elkeseredésre sincs ok, mert számos gyógyszer alkalmas az izzadás megszüntetésére vagy csökkentésére, de csaknem valamennyinek nemkívánatos mellékhatása is van. Emellett már léteznek olyan kozmetikai beavatkozások is, melyek közvetlenül hatnak az izzadságmirigyeinkre, és ezek már itthon is elérhetők.
