Gyógyuljon nyomás alatt!

Egy kis fizika

A hiperbár oxigenizációs (HBO) terápia egy régi szabály, a Henry-féle gáztörvény előnyét használja ki, miszerint magasabb nyomáson nagyobb mennyiségű gáz oldódik be a folyadékba. A páciensek túlnyomásos kamrában oxigénmaszkon át 100 százalékos, orvosi tisztaságú oxigént lélegeznek be. A HBO-terápia során a megnövekedett környezeti nyomás miatt már nemcsak a vörösvértestek szállítják az oxigént, hanem a vér folyékony fázisa, a vérplazma is.

A kezelés hatására a vérplazmában oldódott oxigén mennyisége a normális körülményekhez képest akár a húszszorosára is megnőhet, kiemelkedően javítva ezzel a sejtek és szövetek oxigénellátását. A magas O2-koncentrációjú vér a véredényeken keresztül a test minden részére eljut és minél nagyobb a vérplazma oxigén koncentrációja, annál mélyebben tud a szervekbe, szövetekbe behatolni - akár négyszer nagyobb távolságra is, mint azt normál körülmények közt tenné. Az ellenőrzött körülmények között megnövelt nyomás és a tiszta oxigén együttes hatása segíti elő a betegek intenzívebb és speciálisabb gyógyulását.

Műtéteket is segít

A modern hiperbár oxigén-terápia kezdetén, az 1950-es években az amszterdami egyetem hiperbár kamrájában végeztek szívoperációkat. A műtét előtt a beteg HBO-kezelést kapott, azaz testszöveteinek oxigéntartalmát feldúsították, így ennek köszönhetően maradandó károsodások nélküli hosszabb ideig tartó szívleállást is kibírt. A HBO-terápiát azóta növekvő sikerrel használják mind több országban és egyre több olyan betegség kezelésére, ahol a szervi funkciókárosodás, szövetelhalás, a fertőzésekkel szembeni csökkent ellenálló-képesség eredendő oka a mikrokeringési zavar okozta lokális oxigénhiány

Mintha repülőben ülnének

Magyarországon a német Haux gyárból származó 18,5 tonnás kamrában szakorvosi, ápolói, technikusi felügyelet mellett egyszerre tizenkét gyógyulni vágyó foglalhat helyet. A betegek repülőgépüléshez hasonló karosszékben ülnek, vagy - ha állapotuk ezt igényli - speciális hordágyon fekszenek a terápia alatt. A kezelési idő diagnózis- és állapotfüggő, általában 1,5-2 bar nyomáson 1-3 órát vesz igénybe. Ezalatt az idő alatt lehet olvasni, vagy fejhallgatón át rádiót, CD-t hallgatni. Az adott betegségnek megfelelő kezelés meghatározása a hiperbár orvosok feladata, akik minden esetben a páciens kezelőorvosával együttműködve alakítják ki terápiás terveiket, rendszeresen konzultálnak vele és referálnak neki a HBO-oldalról várható terápiás eseményekről.

Számos betegség kezelésére alkalmas

A testben az oxigén-túlkínálat több, kedvező mechanizmust is beindít: erősíti az immunrendszert, gyorsítja az anyagcsere folyamatokat és növeli a test regenerálódási képességét is. Természetesen tudni kell azt is, hogy a HBO terápia nem egy "mindent-gyógyító" csodaszer. Bizonyos betegségek kezelése ellenjavallt, így például tilos HBO terápiával kezelni a friss tüdőműtéten átesett, vagy krónikus tüdőmegbetegedésben, az akut légmellben szenvedő betegeket, ezen kívül bizonyos pszichiátriai kórképek (pl. klausztrofóbia) miatt is el kell tekinteni a kezeléstől.

Évszázados módszer

A felfedező kedvű emberek az idők kezdete óta próbálták meghódítani a víz alatti világot; kutatták, hogyan lehetne minél hosszabb ideig ott nézelődni és dolgozni. Már az ókori görögök is ismerték a keszonkamrát, maga Hérodotosz énekelte meg az első, az irodalomban is megnevezett búvárt, Scyllist, aki állatbőrből készült búvárharangot - a mostani keszonkamrák ősét - használt víz alatti segédletként.

A keszonbetegség lényege a levegő vagy a gázbuborék megjelenése a vérben, ha a szervezet a megszokott atmoszférikus nyomásnál nagyobb nyomásnak volt kitéve, de ez a nyomás hirtelen megszűnik. Előfordul búvároknál, keszonmunkásoknál, de akár repülőgépen utazóknál is, ha a magasan szálló repülőgépben a kondenzációs levegő normál nyomása egyszerre lezuhan. A betegség súlyossága és kimenetele a légnyomás nagyságával és mértékével. Ezért alkalmazzák például búvároknál az ún. kizsilipelést, ami azt jelenti, hogy fokozatos nyomáscsökkentés után engedik csak őket a megszokott légnyomású környezetbe. A középkorban a búvárharangokat tovább használták és fejlesztették, például Sir Edmund Halley is foglalkozott a tökéletesítésükkel. A szárazföldön dokumentáltan elsőként Nathaniel Henshaw (1628-1673) angol természettudós gyógyított az általa 'Domicilium'-nak elnevezett ős-keszonkamrával. Az ipari forradalom hídépítő-mélyépítő törekvéseinek kiszolgálására egyre szélesebb körben terjedt a túlnyomás alatti munkavégzés, mely új betegség-képet, a keszonbetegséget is "terjesztett" világszerte. A keszonbetegséget tanulmányozva dolgozta ki a modern túlnyomás-orvoslás alapjait a munkaegészségtanban Smith, Heller és Schrötter, majd őket követte a francia fiziológus, Paul Bert az 1870-es években.

Először 1908-ban, a hamburgi Elba-alagút építésekor keszon-balesetet szenvedett munkások gyógyítására alkalmaztak sikerrel oxigént túlnyomáson. A technika fejlődése a háborús (haditengerészeti) bevetések alkalmával is elősegítette a túlnyomásos oxigénterápiával kapcsolatos elméleti-gyakorlati tapasztalatok felhalmozását. Fél évszázaddal később, az 1950-es években Churchill-Davidson, Ite Boerema és munkatársaik kifejlesztették a túlnyomáson végzett oxigénkezelések modern elméleti és technikai hátterét. Ettől az időponttól a hiperbár oxigénterápia a modern gyógyító-megelőző orvoslás stabil alkotórészévé vált. Európában mintegy 200 hiperbár centrum működik, de például Pekingben több HBO-centrum található, mint Európában összesen.