Az A csók és a szerelem anatómiája egy MRI szkennerben című anyagból kiderül, hogy mi történik a szánkban, amikor csókolózunk és hogyan is néz ki a szex - belülről.
A videóban látszik, hogy a nyelvek hogyan hatolnak át a szájak között és mindeközben a szívműködés hogyan erősödik. Egy másik videórészletben egy misszionárius pozícióban rögzített aktus látszódik. (A Daily Mail értesülései szerint a videó során használt szkenner mágnesesmező-erőssége 3 Tesla: ez gyakorlatilag azt mutatja, hogy milyen erősre vannak állítva a mágnesek a szkennerben, ennek értéke 0,2 és 7 között lehet.)
Ahogy a cikkből kiderült: a videót eredetileg a hatvanas években rögzítette egy holland orvos, Pek Van Andel egy groningeni kórházban: több száz MRI képet állítottak össze úgy, hogy mind a csókról , mind pedig az aktusról timelapse videó készülhessen.
Dr. Pek Van Andel holland orvos három kutatóval (Prof. Willibrord Weijmar Schultz nőgyógyásszal, Ida Sabelis antropológussal és Eduard Mooyaart radiológussal) együtt használta ezen képeket egy 1999-es tudományos esszé elkészítéséhez - címe: A férfi és női nemi szervek MRI-vizsgálata koitusz és a női szexuális vágyállapot közben -, a vizsgálat pedig csupán arra fókuszált, hogy koitusz közben mennyire lehetséges a nemi szervek MRI-vizsgálata .
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A kutatók azt is meg akarták figyelni, hogy igaz-e Robert Latou Dickinson 1933-as megállapítása, miszerint a pénisz az aktus közben enyhén S alakot vesz fel a vaginában, illetve helytálló-e William Master és Virginia Johnson 1964-es azon megállapítása, hogy a méh térfogata felizgultság alatt növekszik.
A vizsgálat során a kutatók megállapították, hogy a nemi szervek és a koitusz vizsgálata teljességgel lehetséges egy MRI-szkennerben, a pénisz formája a misszionárius pozícióban inkább bumerángszerűen ívelt és nem az S betűhöz hasonlít (ahogy Dickinson állította), valamint Masters és Johnson megállapításától eltérően a méh térfogata nem változik.
Vizsgálatukért a kutatók 2000-ben Ig Nobel díjat nyertek.
Legjobban: