A modern Homo sapiens megjelenése olykor olyan, mintha fajtársainak készített, két lábon járó rejtvény volna. Mintha csak azt mondaná: "Na, fejtsd meg, hogy nő vagyok vagy férfi!". Előbb-utóbb ki szokott derülni, kivel is van dolgunk, mert a látható testi jegyek mellett számtalan további vonás jellemzi nemi hovatartozásunkat: hangunk, viselkedésünk, társadalmi szerepünk. A természettudományos gondolkodás rendszerbe foglalta a nemet meghatározó tulajdonságokat, a nemi jelleget. Nemi jellegnek nevezzük azokat a tulajdonságokat, amelyek egyértelműen megkülönböztetik az azonos fajhoz tartozó egyedek közül a hímnemű és nőnemű egyedeket.
A nemi sajátosságok egy része már születésünkkor félreismerhetetlenül jellemez bennünket, ezeket nevezik elsődleges (primer) nemi jellegeknek, míg a másodlagosak (szekunder) életünk során alakulnak ki. Végül vannak harmadlagosak is, ide sorolandók a pszichés, viselkedésbeli különbségek, s ide tartoznak azok is, amelyek erősen függnek attól a kultúrától, amelybe beleszülettünk.
Először is az elsődlegesek...
A meghatározásból kitűnik, hogy egyes tulajdonságok nem azért tartoznak az elsődleges nemi jelleg kategóriájába, mert annyira szembetűnők, hanem, mert annyira meghatározóak a nemi hovatartozást, az ivaros szaporodásban betöltött szerepet illetően. A kifejezetten nőies alkat, sudár termet, szép keblek mellett is előfordulhat - szerencsére csak nagyon ritkán, - hogy a hölgy azért terméketlen, mert genetikailag valójában nem nő, s ez csak a nőgyógyász által szorgalmazott kromoszóma-vizsgálaton derül ki.
Honnan tudjuk, hogy valaki nő vagy férfi?
Kromoszomális nem
Nemünk alapvetően a fogantatáskor dől el, és a nemi kromoszómák döntik el. Testi sejtjeinkben 23 pár kromoszóma található, melyből 22 pár a szexuális nemen kívüli tulajdonságokat határoz meg (autoszómák), a 23. pár pedig a nemi kromoszóma. Férfiban ezen kromoszómapár két tagja X és Y alakot formáz, nőben két X kromoszóma található. Ivaros szaporodáskor a testi sejtek kromoszómaszámának felével rendelkező, 22 darab autoszómát és egy nemi kromoszómát tartalmazó ivarsejtek jönnek létre. A petesejt nemi kromoszómája csak X lehet, a spermiumé X vagy Y. Ha a petesejt X-et tartalmazó spermiummal való találkozás során termékenyül meg, XX-es lány, Y-os spermiummal XY-os fiú embrió indul fejlődésnek. Matematikailag ennek az esélye 50-50 százalék. Az Y kromoszóma egyik karja hiányzik, ezért könnyebb. Ha emiatt gyorsabban jut el a petesejtig, nagyobb eséllyel termékenyíti meg a petesejtet. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy kicsivel több fiú születik, mint lány, mely arány időnként tovább módosulhat. Háborúk előtt és után - mintha valami befolyásolná a véletlent - még több fiú látja meg a napvilágot. Mit tudhatnak a történelemről az egyesülni készülő ivarsejtek?
Az ivaros szaporodáshoz szükséges számfelező sejtosztódáskor (meiózis) - férfiaknál felnőttkorban a herékben, lányoknál embrionális korban a petefészkek fejlődésekor - vagy a megtermékenyüléskor bekövetkező zavarok a szexuális fejlődés genetikai eredetű rendellenességét okozhatják. Az XO nemi kromoszómával rendelkező, ún. Turner-szindrómás emberekre női belső és külső jegyek, alacsony termet, elmaradt nemi érés , csökevényes ivarmirigyek jellemzőek. Az XXY (ritkán XXXY vagy XXXXY) nemi kromoszóma képlet a Klinefelter-szindrómások sajátja. Nőies idomokkal élő férfiak, mellük ugyanis megnagyobbodott a felhalmozódott zsírszövet miatt, testszőrzetük nőiesen kevés, nemi szerveik azonban fejletlenek. Az XXX kromoszómaképletű "szupernő" testileg kissé aránytalan, de termékeny. Az XYY kromoszóma képlettel születők magasak, férfiasak, állítólag hajlamosak agresszivitásra. Az XX/XY kromoszómaképlet a valódi hermafroditizmus, vagyis az ilyen ember petefészkekkel és herékkel is rendelkezik.
Gonadális és anatómiai nem
A gonadális nem (gonád=ivarmirigy) annyit tesz, hogy az ivarmirigyek szerint is kétfélék vagyunk: vagy herék vagy petefészkek fejlődnek, olykor mindkettő.
Ehhez kapcsolódnak az anatómiai jegyek, de itt már nem csak az ivarmirigyeket, hanem valamennyi, külső és belső nemi szervet, ezek meglétét egyaránt tekintjük. Meghatározó tehát, hogy ezen ivarmirigyekhez csatlakoznak-e a nemi élethez és az ivarsejtek célba juttatásához szükséges nemi szervek.
A nőkre jellemzőek a kis és nagy szeméremajkak, a csikló, a hüvely, a méh, a petevezetők és petefészkek, a férfiakra pedig a hímvessző, a herék, a herezacskó, ondóvezetők és a prosztata megléte.
Hormonális nem
Másodlagos nemi jellegek
Normális fejlődés esetén a méhen belül petefészkek (ovárium), fiú magzatoknál herék (testisek) fejlődnek ki, majd a serdülőkorig nyugalomban maradnak. Ekkor megindul bennük a szexuálhormonok termelése, s ennek nyomán alakulnak ki a női, illetve férfi nemre jellemző külső jegyek, mellyel a meghatározás szerint el is érkeztünk a másodlagos nemi jellegekhez, amelyek aztán felnőtt korban is jellemzőek maradnak.
Férfiaknál a férfias izom- és zsíreloszlás, a mély hang, a kiugró ádámcsutka, a férfias testszőrzet (köldökig felhúzódó szeméremszőrzet, bajusz és szakáll), később a férfias kopaszodás.
Nőknél szintén a jellegzetes izom- és zsíreloszlás, az emlők növekedése, a széles csípők, a külső nemi szervek, a jellegzetes alakban serkenő szeméremszőrzet, a csikló fejlődése; továbbá megindul és a változás koráig megmarad a havi menstruáció.
Szexuális fejlődési zavarokat elsősorban a már említett genetikai és a hormonális rendellenességek okozhatnak.
Pszeudohermafroditizmusról beszélünk, ha az illető kromoszómális állománya szerint az egyik, míg hormonálisan a másik nemhez tartozik. Előfordulhat például egy XX-es leánygyermeknél, hogy a magzati fejlődés bizonyos időszakában sok androgén hatására férfi nemi szervei fejlődtek. Amikor az elsődleges és másodlagos nemi jellegek alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy melyik nemhez tartozik valaki, interszexualitásról beszélünk. Ekkor gyakran előfordul, hogy a magát nőnek vagy férfinak tartó ember nemi identitása nem egyezik meg az elsődleges és másodlagos nemi jellegekből adódó nemével.
Harmadlagos
A harmadlagos nemi jellegek már nem biológiai természetűek, bár közvetve kapcsolódnak ezekhez. Ennek nyomán a fogalom és e jellegek megítélése sok vitát vált ki. A pszichés tulajdonságok és állapotok kialakulásában ismert a biológiai háttér, például a hormonrendszer működése. Ugyanakkor a harmadlagos jellegek közé számítanak olyan pszichés és viselkedésbeli nemi különbségek is, amelyek sokkal inkább a szociális és kulturális közeggel hozhatók összefüggésbe.
Így például bizonyos tanult mozgások , az öltözködés, az érdeklődési kör és foglalkozás vagy a családban betöltött szerep.
