Nem csupán akaraterő kérdése lehet, hogy ki mennyire tud ellenállni az édességeknek vagy a zsíros fogásoknak. Egy új tanulmány szerint bizonyos génváltozatok befolyásolhatják, hogy mennyire vonzódunk ezekhez az ízekhez – olvasható az EverydayHealth.com cikkében.
A kutatók a UK Biobank adatbázisából csaknem 500 ezer ember adatait elemezték. Az ételpreferenciákról szóló kérdőívek eredményeit genetikai információkkal vetették össze, majd ezek alapján meghatározták, hogy az egyes résztvevők mennyire hajlamosak genetikailag bizonyos ízek kedvelésére.
Ezután azt is megvizsgálták, hogy a genetikai hajlam a gyakorlatban hogyan jelenik meg az étrendben. Arra voltak kíváncsiak, hogy az édességeket kedvelő genetikai profilú emberek valóban több desszertet és cukros italt fogyasztanak-e, illetve hogy a zsíros ízeket előnyben részesítők több magas zsírtartalmú ételt esznek-e. A kutatók ezeket az ételeket „hiperízletes” élelmiszereknek nevezték. Az így kapott adatokat végül összevetették az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásával.
Az előzetes eredmények szerint azok, akik genetikailag nagyobb hajlamot mutattak az édes ízek kedvelésére, átlagosan napi hét grammal több ilyen jellegű ételt fogyasztottak. Ez önmagában nem tűnik jelentős mennyiségnek, a kutatók szerint azonban hosszú távon már számottevő különbséget eredményezhet. Az is kiderült, hogy az édes és zsíros ízek kedvelésére utaló magasabb genetikai pontszámmal rendelkező résztvevők általában nagyobb testsúllyal rendelkeztek, és valamivel nagyobb eséllyel alakult ki náluk 2-es típusú cukorbetegség. A szerzők szerint az eredmények rámutatnak arra, hogy az ízpreferenciákat meghatározó genetikai tényezők eddig kevéssé ismert szerepet játszhatnak a hiperízletes ételek fogyasztásában.
Gének hatása a sóvárgásra
A kutatás nem állítja, hogy bizonyos génváltozatok birtokában valakinél elkerülhetetlenül kialakul az elhízás vagy a cukorbetegség. Az eredmények inkább arra utalnak, hogy a genetikai tényezők olyan étkezési szokások irányába terelhetik az embereket, amelyek növelik a betegségek kockázatát.
Scott Keatley dietetikus szerint a gének több mechanizmuson keresztül hathatnak erre. Befolyásolhatják az ízérzékelő receptorokat, az agyi jutalmazási rendszereket, az étvágy szabályozását, valamint azt is, hogy egy-egy ételt mennyire érzünk kielégítőnek.
Emellett az úgynevezett epigenetikai folyamatok is szerepet játszhatnak. Ezek olyan változások, amelyek a DNS-szekvencia módosulása nélkül befolyásolják a gének működését, és összefügghetnek például a stresszel, az alvással vagy a hosszú távú étkezési szokásokkal. A szakértő szerint mindez azt mutatja, hogy az ételválasztást egyszerre alakítják biológiai és környezeti tényezők.
Nem minden a genetikán múlik
Az édes és zsíros ételek általában sok ember számára vonzóak, ami megkönnyíti a túlzott fogyasztásukat. Zhang szerint ezek az élelmiszerek ráadásul gyakran kalóriadúsabbak és táplálkozási szempontból kevésbé kedvezőek. Ha valaki tartósan több kalóriát visz be, mint amennyire a szervezetének szüksége van, az súlygyarapodáshoz vezethet, a túlsúly pedig jelentős kockázati tényező a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában.
Mir Ali, a MemorialCare Surgical Weight Loss Center orvosigazgatója arra is felhívja a figyelmet, hogy számos élelmiszergyártó tudatosan fejleszt olyan termékeket, amelyek különösen ízletesek. Ez még nehezebbé teheti az önmérsékletet azok számára, akik eleve hajlamosabbak bizonyos ízek kedvelésére.
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az ételpreferenciák kialakulásában a genetika csak egy tényező a sok közül. A családi szokások, a kulturális háttér, a környezet és az élelmiszerek elérhetősége szintén jelentős hatással vannak arra, hogy mit szeretünk enni. „Sokan édesszájúak vagy kedvelik a zsírosabb ételeket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy konkrét genetikai variánst hordoznak” – fogalmaz Zhang.
A genetikai hajlam nem egyenlő a sorssal
A szakértők szerint jelenleg nincs egyszerű módja annak, hogy valaki megtudja, rendelkezik-e az említett génváltozatokkal. A genetikai vizsgálatok nem számítanak rutinszerű eljárásnak, és általában csak meghatározott orvosi indokkal végeznek ilyen teszteket. Abban azonban minden megszólaló egyetért, hogy a genetikai hajlam önmagában nem határozza meg azt, hogy milyen lesz az egészségi állapotunk.
Ali szerint még azok is sokat tehetnek egészségükért, akik örökletesen hajlamosabbak az édességek vagy a zsíros ételek kedvelésére. Zhang fokozatos változtatásokat javasol, például kisebb adagok fogyasztását vagy az adott ételek ritkább beiktatását az étrendbe. Szerinte sok embernél idővel az ízlés is alkalmazkodik, és a nagyon édes vagy túl gazdag ízek kevésbé válnak vonzóvá.
Ha valakinél az ételek körüli állandó gondolatok és sóvárgás megnehezítik az egészséges életmód fenntartását, Ali azt tanácsolja, hogy forduljon szakemberhez. Az orvos ilyenkor először kivizsgálhatja az esetleges hormonális vagy egyéb egészségügyi okokat, és szükség esetén további kezelési lehetőségeket is javasolhat.
A kutatás legfontosabb üzenete talán az, hogy a genetikai hajlam nem jelent előre eldöntött kimenetelt. Ahogy Keatley fogalmaz: „Még ha a genetika szerepet is játszik, a hosszú távú kockázatok csökkentésének legerősebb eszköze továbbra is az életmód.”
