"Adnunk kell, hogy kapjunk a világtól"

A Richter Gedeon Nyrt. idei Terézanyu pályázatának szlogenje: Szeresd önmagadat, jobban, mint felebarátodat! Egyetért ezzel az állítással?

A pályázathoz kellett egy szlogen, amire az emberek felkapják a fejüket, de ez nem feltétlenül tükrözi a személyes véleményemet. Itt nem arról van szó, hogy az ember legyen önző és habzsolja be az életet mások elől. Nem csak a mai nőknek és nem is csak a nőknek, hanem a mindenkori embernek fontos, hogy saját magát minden oldalról megtámogassa.

Ez mit jelent?

Pásztor Anna színész, táncművész, előadóművész, énekes. New Yorkban Alvin Ailey neves táncintézetében, Magyarországon a Gór Nagy Mária Színitanodában tanult. A Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett diplomát. Lenny Kravitz előzenekaraként zenélt. 2004 őszén testvérével, Sámuellel közösen megalapította az Anna and the Barbies együttest. Ki kell gyomlálnunk magunkból az önutálatot, az önvádat, a félelmeket. Csak így válhatunk kiegyensúlyozottá, márpedig csak egy kiegyensúlyozott, önmagával "rendben lévő" ember többet tud adni.

Kinek kell első sorban adnia? Felállítható egyáltalán egy ilyen rangsor?

Az egyénnek nyilván könnyebb a szerettei felé adni: a családjának, a kisgyerekének, a kedvesének, a barátainak. Az ember akkor kap vissza sokat a világ körforgásából, ha először ő maga is ad. Ezt a saját példámon is érzem: ha több ezer embernek énekelek a színpadon, nekik adom a hangomat, a fizikai állóképességemet, a szórakozást. Cserébe hihetetlen energiákat kapunk vissza. Ez is bizonyítja, hogy ez az óriási körforgás működik. Ha valaki nem ad, hanem elkezd "gyűjtögetni", akkor "dugó" keletkezik.

És mindent oda kell adni?

Fontos, hogy ebben az energia-körforgásban tiszták maradjunk, ne kerüljünk önfeláldozó, mártír szerepbe. Nem működik a másik véglet sem, ha valaki csak ad, de nem kap cserébe semmit.

Ön hányadik helyen áll a képzeletbeli "szeretet rangsorban" saját magánál?

Nincs ilyen rangsorom, soha nem gondolkoztam azon, hogy a családomat, a kedvesemet, a zenekart vagy magamat hova sorolom. Szimbiózisban szeretek élni mindenkivel - és persze magammal is. Ha ugyanis hagyom lemerülni magam, nem foglalkozom magammal, akár külsőleg is, azt hosszú távon a kisbabám szenvedi meg.

Mennyire fontos egy művész számára az önszeretet?

Nem az önszeretet szót használnám. Ennem a szónak ugyanis van egy pejoratív értelme, amikor az ember belezúg a saját tükörképébe. Rengeteg külső és belső adottsággal, tulajdonsággal születünk, amelyet az életünk során tovább építünk. Ezeket a tulajdonságokat lehet szeretni, lehet büszkének lenni rá, de túlzásba is lehet esni, ami nem jó. Jól kell tudni kezelni. Én ezért önszeretet helyett egyensúlyt mondanék: békében kell lenni önmagaddal.

Hogy lehet egy ilyen egyensúlyt kialakítani?

A mai társadalom a versengésről szól, ezt sugallják a lapok is: a külső, a pénz, az iskolai teljesítmény mind egy verseny. Ám ha állandóan csak összehasonlítjuk magunkat másokkal, akkor egy idő után senkinek érezhetjük magunkat. Ha például állandóan Tóth Verához mérném magam, fel se mernék menni a színpadra, hiszen hangban a közelében se vagyok. Ezért én azt nézem, nekem milyenek a hangi adottságaim és honnan jutottam el ide. Helyén kell kezelni az értékeket és fel kell kutatni a saját adottságainkat. Ezeket a kis kincseket kell szeretgetni.