„Kis tudás, nagy mellény” – a Mélylevegő Projekt posztja szerint röviden így lehetne jellemezni az úgynevezett Dunning-Krueger hatást vagy kompetenciaillúziót, amelynek lényege, hogy az érintettek a nem feltétlenül jól megalapozott tudásuk ellenére túlzott magabiztossággal állítanak tényszerűen dolgokat, illetve érvelnek valami mellett vagy ellen. A koronavírus-járvány csúcsának idején ez hatványozottan érezhető volt: a közösségi oldalakat böngészve olyan érzése lehetett az embernek, hogy szinte mindenki önjelölt virológussá és vakcinaszakértővé lépett elő. Az alábbiakban ezt a jelenséget vizsgáljuk meg közelebbről.
A japánokra kevésbé jellemző, az amerikaikra annál inkább
„A Dunning-Krueger hatás lényege, hogy az emberek magabiztossága egy adott területet illetően nem egyenesen arányos a kapcsolódó tudásuk mértékével, vagyis a kevésbé hozzáértő személyek hajlamosak túlbecsülni szakértelmük nagyságát” – olvasható a Szabó Vanda által kidolgozott posztban. Érdekes azonban, hogy önmaguk túlértékelése a kínaiakra, a koreaiakra és a japánokra kevésbé jellemző, míg az észak-amerikaiakra annál inkább.
A tudás és a magabiztosság kapcsolata
A tudás és a magabiztosság mértéke között ugyan van összefüggés, de nem egészen úgy, ahogyan sokan gondolják. Ha valaki egyáltalán nem tud semmit egy témáról, azzal általában tisztában van, így ha szóba kerül az adott témakör, akkor az illető magabiztossága általában alacsony szinten mozog. A Dunning-Krueger hatás akkor üti fel a fejét, amikor egy személy hozzájut néhány információmorzsához egy olyan szakterülethez kapcsolódóan, amelynek korábban talán a létezéséről sem tudott.
A minimális tudással rendelkező személy azért képes elhinni magáról, hogy máris szakértője az adott témának, mert nem látja a teljes képet. Az adott témában nem eléggé tájékozott személyre jellemző továbbá, hogy nem ismeri fel saját tájékozatlanságát, illetve annak mértékét, valamint nem képes reálisan felmérni mások tudásszintjét. Be tudja azonban látni, hogy hiányos volt, amint szélesebb körű tudásra tesz szert.
Vagyis ahhoz, hogy a Dunning-Krueger hatást átélő személy rájöjjön, hogy mennyi mindent kell még tanulnia az adott területen, jobban bele kell merülnie a témába. Mivel felismeri hiányosságait, a tudása és a tapasztalata gyarapodásával fokozatosan visszaesik a magabiztossága. Végül csak akkor éri el ugyanazt a magabiztossági szintet, amelyet a minimális tudás birtokában érzett, amikor már valóban a terület szakértőjévé válik.
Mit tegyél, hogy ne legyen túl nagy a mellényed?
A Mélylevegő Projekt bejegyzése rámutatott arra is, hogy a Dunning-Kruger hatás nem kóros, hanem egy teljesen természetes jelenség, amely mindenkit érint, és az egészséges lelki működés egyik jele. Éppen ezért felesleges másokat kritizálnod miatta, de neked sem kell szégyenedben elsüllyedned, ha a kompetenciaillúzió „áldozatává” válnál.
Mit tehetsz azért, hogy mégse legyen ok nélkül túl nagy a mellényed? A szakértők szerint például az alábbiakat:
- Tudatosítsd magadban, hogy az életben a legtöbb dolog jellemzően bonyolultabb, mint amilyennek első ránézésre gondolnád!
- Légy szerény, amikor tanulni kezdesz valami újat, és igyekezz minél mélyebbe ásni az adott témában!
- Vesd össze a tudásodat a terület valódi szakértőiével!
- Kérd ki mások véleményét a tudásszintedről! Egy külső szemlélő ugyanis könnyen rávilágíthat a tudásod korlátozottságára.
- Amikor belevágsz valami új megtanulásába, emlékeztesd magadat arra, hogy hosszú utat kell megtenned a valódi tudás és tapasztalat megszerzéséért!
Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy akármennyire is művelt vagy, az életedben attól még lehetnek olyan területek és tevékenységek, találkozhatsz olyan területekkel és jelenségekkel, amelyekben teljesen kezdőnek számítasz, a tudásod pedig (még) hiányos – és ez teljesen rendben is van így.
