A boldogság egyszerűen nem a megfelelő válasz sok élethelyzetre - mondja Svend Brinkmann, az Aalborgi Egyetem professzora, aki egész könyvet írt arról, hogyan kell ellenállni az önfejlesztési őrületnek. Arra figyelmeztet, hogy ez a játék ugyanis "érzelmileg satnyává" tehet bennünket.
"Hiszem, hogy a gondolatoknak és érzelmeknek tükrözniük kell a világot. Ha valami rossz történik, akkor lehetővé kell tenni a negatív gondolatokat és érzéseket, mert ez az az út, amelyen megérthetjük a világot. Az élet csodás időről időre, de közben tragikus is. Emberek halnak meg, elveszítjük őket, s ha csak pozitív gondolatokhoz szoktattuk magunkat, akkor ezeket a realitások még intenzívebb csapást fognak jelenteni, amikor megtörténnek, mert megtörténnek" - állítja a professzor.
Szerinte nincs semmi baj azokkal, akik a természetüktől fogva vidám karakterek, vagy akik élvezik egy önfejlesztő könyv elolvasását. A probléma akkor jelenik meg, ha a boldogság valamiféle kötelező tartozékként jelenik meg egy személy életében. A munkahelyeken például könnyen előfordulhat ilyesmi, mert a folyamatos teljesítménynövelés érdekében gyakran ragaszkodnak hozzá, hogy a munkatársak összpontosítsanak pozitívan a növekedésre a valódi problémák helyett, s mutassanak teljes boldogságot. Brinkmann szerint ez az elvárás az alkalmazottakkal szemben nagyon hasonlít a "gondolkodás ellenőrzésére".
Az USA-ban például a kötelező boldogság ellen döntést hozott az Országos Munkaügyi Ellenőrző Testület ( National Labor Relations Board ), amikor 2016 májusában kimondta, hogy a T-Mobile munkáltatóként nem várhatja el az alkalmazottaktól, hogy folyamatosan vidámak legyenek. Sok vállalat hatalmas összegeket költve próbálja fenntartani az alkalmazottak boldogságát, és egyáltalán nem önzetlenségből. "Ha az emberek csapatban dolgoznak, akkor ezek a személyiségjegyek sokkal fontosabbá válnak. Ezért helyezünk sokkal nagyobb hangsúlyt rájuk, mert ki akarjuk használni az embereket és az érzelmi életüket. Azt hiszem, ez a sötét oldala a pozitivitásnak. Az érzéseink árucikké válnak, és ez azt jelenti, hogy nagyon könnyen elidegenedhetünk érzéseinktől" - mondja Brinkmann.
A kötelező boldogság nem csak egyszerű aggodalomra ad okot a munkahelyen. Bár van értelme, ha egy rituális "kösz jólt" mondunk, ha valaki a hogylétünkről érdeklődik, de mégis fennáll a veszély, hogy a pozitív arcunk növekvő mértékben uralni fogja a szociális szféránkat. Végtére is, míg egy szellemes, vidám légkör élvezetes lehet, az udvarias pozitivitás nem akadályozza meg a vitákat, a traumákat és a válságos helyzeteket a közeli barátokkal.
Ha engedünk a nyomásnak, hogy mindenáron boldogok legyünk, az az önsegítő őrület. Az a mód, ahogy az önsegítő könyvek tanítják az embereket arra, hogyan kell megtalálni a boldogságot, az érzelmeket egy káros perspektívába állíthatja - véli Brinkmann. Az alapgondolat, hogy bárki képes magát boldognak érezni, arra utal, hogy a boldogtalan emberek a felelősek a saját szerencsétlenségükért.
Végső soron a negatív érzelmek fontos és egészséges szerepet töltenek be abban, hogy megértsük és reagálni tudjunk a bennünket körülvevő világ hatásaira. A bűntudat és a szégyen elengedhetetlen az erkölcsi érzékhez. A harag pedig legitim válasz az igazságtalanságra. A szomorúság segít feldolgozni a tragédiát. És a boldogság is nagyszerű. Csak nem minden alkalommal.
Forrás: qz.com
