Miért nincs akaraterőnk?
Amikor nem azt tesszük, amiről, tudjuk, hogy helyes lenne, azt szoktuk mondani, hogy nincs akaraterőnk.
Íme azok a tipikus akadályok, amiken rendre megbuknak a legjobb ötleteink és elhatározásaink is.
- A környezet befolyása erősebb, mint mi vagyunk.
Takarékoskodni akarunk, de nem tudunk ellenállni a lehengerlő reklámoknak. A kedvenc együttesünk koncertje nagyobb vonzerőt gyakorol, mint amennyire félünk a másnapi vizsgától stb. - Mélyen elásva rejtőznek az ellenerők.
Megint nagyon összeveszünk a házastársunkkal valami apróságon, és csodálkozunk indulataink hevességén. Alaposabb önelemzéssel kiderülhet, hogy ilyenkor mélyre elásott sérelmek, félelmek törnek ki belőlünk. - Magunk állítunk akadályokat, mert félünk a végrehajtás nehézségeitől.
Van rajtunk három felesleges kiló. Ahelyett, hogy kicsit visszafognánk magunkat az evésben, önlejárató hadjáratba kezdünk. Azt mondjuk magunknak - és hogy biztos legyen a hatás, környezetünkben is elhintjük a túlzó, becsmérlő kijelentést - olyan kövér vagyok, mint egy disznó. Ettől kezdve, ahelyett hogy fogynánk, még többet eszünk, és persze hízunk - mondván -, most már úgyis mindegy. - Gyengeségeink, amelyek naponta eltérítenek elhatározásainktól.
Megszokásból leülünk a tévé elé, órákig fecsegünk telefonon, unalomból eszünk vagy iszunk, dohányzunk, miközben pontosan tudjuk, hogy most valami mást kellene tenni. - Beleesünk ugyanazokba a veszélyes csapdákba.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy megépítjük ugyanazokat a csapdákat. Tipikus eset, amikor valaki harmadszor is ugyanolyan rossz tulajdonságokkal rendelkező férfihez megy hozzá. Rajta kívül mindenki más előre tudja, hogy ebből csak csőd lehet.
Ami nincs, arról nem kell leszokni
A káros, rossz szokások, magatartási minták megváltoztatása a pszichológia egyik jelentős ága lett, és ezen belül is igen sokat foglalkoznak a kudarc kérdésével. A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy miért vallunk csődöt olyan gyakran, jóllehet szent elhatározást tettünk, hogy változtatunk magatartásunkon? Miért vagyunk hajlamosak a visszaesésre akár hosszú évek után is?
Íme néhány elég ijesztő adat ezzel kapcsolatban, amelyeknek elsősorban az a tanulsága, hogy az igazán komoly, rossz szokásokat legjobb ki sem alakítani, mert irtózatosan nehéz megválni tőlük.
Az Egyesült Államokban az elvonáson részt vevő alkoholisták és drogfogyasztók 60-75 százaléka visszaesik, mégpedig három hónapon belül azután, hogy gyógyultnak nyilvánították őket. A leszokott alkoholistáknak alig tíz százaléka volt absztinens két év elmúltával is. A klinikai feltételek között tartott fogyókúrák résztvevőinek 80 százaléka egy éven belül megint az eredeti súlyára hízott vissza.
Mielőtt azonban végképp elvesztenénk a reményünket, hogy meg tudunk változni, gyorsan megjegyezzük, hogy az összes leszoktató program közül - legalábbis a dohányosok és a túlsúlyosak körében - a minden külső segítség nélkül, önsegítő módszerekkel véghez vitt változások bizonyultak a legtartósabbnak.
